Rovatunkat Medveczkiné Tóth Edit PURINA Takarmány Kisáruháza támogatja.- A mai napon sikerrel mentettünk meg négy árván maradt nagyfakopáncs fiókát. Szombaton térségünkben hatalmas vihar volt, ami szörnyű jégveréssel párosult. Ebben a viharban sajnos eltűnt (vélhetően elpusztult) az a harkálypár, akik már három éve költenek az udvarunkon lévő fák egyikében. Kb. két hete keltek ki a fiókák, imádtuk hallgatni a csivitelésüket, már egészen kiismertük a szülők szokásait. Így tudtuk, hogy mikor leselkedik valahol a közelben macska, vagy éppen más ragadozó, esetleg ellenséges madár. Ismertük a nászrituálé hangját, és tudtuk, hogyan szoktatják a fiókákat a saját hangjel-beszédükhöz. Nos, a lényeg, hogy szombaton este a jégverés után nem jöttek vissza a szülők.
Vasárnap már iszonyatosan hiányolták a fiókák szüleiket, hétfőn pedig már szinte elviselhetetlen fájdalmat éreztünk a hangjukban. Elhatároztuk, hogy segítünk rajtuk. Mindenfelé telefonáltunk, próbáltunk tanácsot, segítséget kérni. Végül rátaláltunk Morandini Pál úrra (Magyar Madártani Egyesület), akinek hála, a tanácsai szerint haladva sikerült az odúból kimenteni a négy fiókát. Felemelő érzés volt látni a gyönyörű, fekete-fehér tollú, piros fejű madárkákat, akik ekkor már nagyon éhesek és szomjasak voltak. Vízbe mártott légylárvákkal – csipesz segítségével etettük meg őket. Ezután a kecskeméti vadaspark madármentőinek elszállítottuk őket.
Nagyon boldogok voltunk, miután sikeresen végrehajtottuk ezt a feladatot, és biztos helyen tudhattuk ezeket a csodálatos kismadarakat. Bevallom, átadás után el is érzékenyültünk mindketten, de leírhatatlan nyugodtság töltött el mindkettőnket az utána következő percekben, órákban. Ma felhívta feleségem a vadasparkot, érdeklődésére elmondta a hölgy, hogy nagyon jól esznek a fiókák. Bízunk benne, hogy szabadon engedésük után még sokáig élnek majd!
Az odúval kapcsolatban komoly dilemmám volt, hogy mit tegyek vele, hiszen alaposan ki kellett a bejáratot tágítani. Arra gondoltam, hogy ide már ebből a családból biztosan nem fog visszajönni senki, így talán legjobb lenne, ha azt a részt visszavágnám, az odút pedig eltenném, vagy bevinném az iskolába bemutató anyagként. Ám, Morandini úr leírása alapján érdemes átgondolni a dolgot, hisz' lehet, hogy felújítva (egyébként élő kígyófűz) tényleg többet tehetek ismét a madárkákért.
Pintér János