Minden vállalkozás életében vannak jelentős pillanatok, sorsdöntő időpontok. Nyilvánvaló, hogy a legelső az alapítás, aztán ha beérik a munka gyümölcse, akkor pontosan ilyen fontos fordulópontokat jelentenek az évfordulók is. Manapság már önmagában az is nagy sikernek számít, ha egy hazai cég megünnepelheti a 20. születésnapját. Abonyban a közelmúltban a Strand Kisvendéglőnek, illetve tulajdonosainak, üzemeltetőinek, dolgozóinak volt mindebben részük. Ezen alkalomból mindazokat meghívták a Gyulai Iskola aulájába június utolsó szombatjára - napra pontosan 20 évvel a nyitást követően -, akik ezen hosszú időszak alatt törzsvendégként részesei voltak a mindennapjaiknak, vagy tevékenységükkel segítették a munkát. A jeles évforduló közös megünneplését fellépők tették igazán feledhetetlenné. Itt járt nagyszerű produkciójával az Irigy Hónaljmirigy, Hadházi László humorista, Kőhalmi Ferenc bűvész és fellépett az Érpataki Asszonykórus, melynek hölgyeit a Zsindelyes pálinka népszerűsítő reklámjaiból ismerheti a nagyközönség.
A rendezvényre én magam is hivatalos voltam és boldogan tettem eleget a meghívásnak, hiszen szinte a Strand Kisvendéglő megnyitása óta ismerem a vállalkozást és annak szereplőit A vállalkozás szó azonban esetükben ennél azért a gyakorlatban jóval több, hiszen ez egybeesik a Családdal, melyet napjainkban csak kevés helyen mernek nagybetűvel leírni. Ebben az esetben azonban le lehet, sőt talán kötelező is, mert ez adja azt a pluszt, mely a vállalkozás sikeres működésének erős alapja. Itt együtt dolgozik az Anya, Marika néni, a két gyerek, Szabadosné Fekete Marianna, Fekete Tibor, és a Párjaik, Szabados Márton és Mészáros Marianna. Az ünnepi alkalomból Fekete Tiborral beszélgettem és megtudtam, hogy a születésnapi programra teljesen politikamentesen állították össze a VIP vendégek listáját, azokat hívták, akik az elmúlt 20 évben munkájukkal segítséget nyújtottak. Ezt a szakavatott szemlélő rögtön észre is vehette, hiszen itt volt a fideszes országgyűlési képviselő, Földi László, az abonyi polgármester, Romhányiné Dr. Balogh Edit, de az előző abonyi polgármester, Dr. Gajdos István is és a helyi képviselő testület jobb-, és bal oldala, valamint azon környező települések polgármesterei, alpolgármesterei, jegyzői is, akikkel a vállalkozás hagyományosan jó kapcsolatot ápol.
Fekete Tibor: „A rendezvény a barátságról, a tiszteletről szólt, ezzel szerettük volna megköszönni a vendégeknek az elmúlt 20 évben tőlük kapott tiszteletet, megbecsülést. Nagyszerű érzés volt, hogy eljöttek. Sajnálom, hogy az időjárás bizonytalansága miatt nem tudtuk az eredeti terveknek megfelelően, a gyönyörű és impozáns környezetben, az abonyi Strandfürdő területén megtartani a programokat.
Hogy mi is történt 20 évvel ezelőtt? Hoztunk egy nagy, bátor döntést, egy teljesen ismeretlen világnak vágtunk neki. Az Édesapám munkahelye akkor szűnt meg, Édesanyám felmondott a napközi konyhán, én magam pedig hazajöttem Budapestről. Az összes pénzünket – szó szerint az összeset – összeraktuk, és még egy ceglédi jó barátom segített az indulásban kölcsönnel. Ma is nagyon nagyra értékelem a bizalmát. Így vettük át a Strand Büfét, mely akkor meglehetősen lepusztult állapotban volt. Át kellett alakítani melegkonyhás üzletté. Nagyon szegényes körülményeink voltak akkor. Tényleg a nulláról indultunk, csak egy kiskocsmákba való „party” sörcsapunk volt, háztartási gáztűzhelyek, egy hűtő, egy fagyasztó…„
L.V. Hát, ez tényleg nem sok. Valóban nagy bátorság kellett ehhez, hiszen anyukádon kívül senki sem értett a vendéglátáshoz….
F. T. Valóban, az első három évben folyamatosan tanultuk a vendéglátást. Ez egy teljesen más szakma, én például előtte számítástechnikával foglalkoztam. Ösztönösen tettük a dolgunkat ápoltuk, erősítettük a baráti kapcsolatokat. Hosszú idő után kialakult egy törzsvendég kör. Vannak olyan csapatok, akik 20 éve bejárnak hozzánk, még családi napokat is szerveztek nálunk.
Bár a magyar vendéglátásból hiányzik az úgynevezett PUB, mely sok angolszász országban a közösségi élet jelentős családi színtere, mégis sikerült egy ehhez hasonló légkört kialakítanunk. Ez egy remek érzés, a közösség érzése. Reggel jönnek a törzsvendégek, isznak nálunk egy kávét, a hétvégeken pedig megint jönnek, vacsoráznak, vagy ebédelnek, együtt, barátaikkal, családtagjaikkal. Büszke vagyok rá, hogy ilyen Vendégeink vannak, hiszen ők maguk is példaértékűen élik az életüket.
Ez tényleg a közösségről szól, arról, hogy valaki valahová tartozik. Ma sajnos az eltávolodás jellemző az emberekre. Jött az internet, ami nagyszerű, de ezzel a személyes kapcsolatok részint megszűnnek.
L.V. Válság van, mindenki tudja. Ez mennyire nyomta rá a bélyegét a működésre?
F. T. Valóban 2008. óta válság van, de mi nem csökkentünk, hanem növekedtünk. Mind a vendégszám, mind a forgalom nőtt. Ha valaki bejön hozzánk, akkor azon dolgozunk, hogy elfelejtse, hogy válság van, nálunk NINCS válság. 10 alkalmazottunk van a Strand Kisvendéglőben, legtöbbjükkel évek óta együtt dolgozunk, olyan is van, aki már 13 éve segíti munkájával a talpon maradásunkat. Teljes elismerésem a munkájukkal kapcsolatban, hiszen nem könnyű szakma a vendéglátás. Nehéz odaadással csinálni. Ők ezt teszik, köszönet érte.
L.V. Ha lenne, lehetne három kívánságod, akkor mit sorolnál fel?
F. T. Erre nehéz válaszolni. Először is talán azt a fejlesztést, mely régi vágyunk, elképzelésünk. Szeretnénk végre olyan környezetben vendégül látni a hozzánk érkezőket, amely méltóbb a 21. századhoz. Persze folyamatos a felújítás nálunk, a Strand Kisvendéglő belseje egy kicsit éppen most fiatalodott meg. A vendégtér kicsinek bizonyul, mindenképpen szükség lenne a bővítésre a vendégek igényeinek megfelelően.
A másik kívánság az, hogy jó volna 20 évvel fiatalabbnak lenni, ugyanezzel a tudással. Kérdésedre a válaszom: igen, ha még egyszer kezdhetném, akkor is belevágnék.
L.V. Biztos ez? Hiszen a gazdasági környezet megváltozott, válságos időket élünk? Most is sikerülne ugyanez?
F.T. Hiszem, hogy meg tudnám tenni ugyanezt most is, mert NEM csak a gazdasági szabályozókon múlik a siker. A szándékon, hiten, kitartáson, együttműködésen múlik egy vállalkozás sikere. Persze, bele lehet ma is bukni sok mindenbe… De a Világ nem változott meg, csak sokkal több energiát igényel ma vállalkozni.
L. V. Visszatérve az alapkérdéshez: Van harmadik kívánságod is?
F. T. Persze, és ezt már érintettem is. Örülnék, ha az emberek kicsit visszatérnének a közösségi élethez, ami nem feltétlenül egy vendéglátóhely kell, hogy legyen. Fontos, hogy a mai nemzedék a virtuális valóságból a jelenbe, a valódi valóságba kerüljön vissza. Mi az elmúlt 20 évben biztos nem tudtuk volna mindezt elérni, ha nincsenek a személyes, élő kapcsolatok.
L.V. Mire emlékszel vissza legszívesebben és mire a legkevésbé az elmúlt 20 esztendőből?
F.T. A gyermekeim születésére mindenképp. Ezen kívül hasonlóan kiemelkedő egyikből sincs. Volt sok jó időszak, sok örömteli kisebb-nagyobb esemény, apró dolgok. Persze voltak bosszantóak is. Sajnos a környezetünkben is igaz az az általános megállapítás, hogy az emberek gyakran idegesek, türelmetlenek, nincs köztük egyetértés, hajlamosak egymásnak esni…. Kár érte.
Boldogan emlékszem vissza a 99-ben és 2000-ben szervezett koktélos strand partykra. Retro bulikat csináltunk veled Veronika, valamint Horváth Csabival, Habony Viktorral és Nándival. Akkoriban alkalmanként 1300-1400 fő vett jegyet, hogy bejöhessen a strandra bulizni. A hetven éves nénitől kezdve a karon ülő gyerekekig mindenki jött a programokra. Ez egy nagyon jó időszak volt. Visszatekintve azt látom, voltak céljaik, terveik, reményeik az embereknek. Bízom benne, lesz hamarosan egy hasonló időszak.
Mi azt valljuk: az a fontos, hogy a vendégeknek legyen pénze. Ha nekik van, lesz nekünk is, ha jól tesszük a dolgunkat.
Hozzávetőleg 300-400 fős a törzsközönségünk. Ők rendszeresen jönnek hozzánk, akár hetente többször is. Most esténként nagyon jó látni azokat a kis közösségeket, akik bejönnek, beszélgetnek nálunk. Ez az összetartás ad erőt a mindennapokhoz.
Jó érzés volt beszélgetni Fekete Tiborral, a vállalkozás egyik tulajdonosával. Ez a vállalkozás nem jöhetett volna létre, nem működhetne, és nem fejlődhetne egy erős, összetartó, a mindennapokban egymásért vállvetve harcoló és küzdő, egymást segítő Család nélkül!
Boldog születésnapot Strand Kisvendéglő!
Lőrinczy Veronika
0 Hozzászólás
