Javában tombol már a szünidő, lassan a közepéhez közeleg. Vannak a Városban olyan kiváló pedagógusok, akiknek ez az utolsó lesz. Most már örök vakáció következik, hiszen nyugdíjasként nem mennek majd szeretett gyermekeik, tanítványaik évnyitójára. Nem csöngetnek be többé az órákon. Otthon maradnak. Unokáznak, végre olyan dolgokra is marad idő melyekre korábban nem igazán. Ilyen tanító néni Marika néni, Habony Istvánné is, aki egész Abony köztiszteletben álló tanítója.
Mosolyogva és kicsit gombóccal a torkomban mentem hozzá oda az évzárón és köszöntem meg azt az egy évet, amit lányom vele tölthetett el a napköziben. „ Sosem volt ilyen remek napközis tantó nénink! „ Mondtam, és komolyan is gondoltam. Nem maradt házi feladatunk, minden szépen, rendben volt. Sok szülő szomorkodik majd utána, sok kisgyermeknek lesz furcsa, hogy a szigorú, ám jó és tiszta lelkű, valósi szeretettel gondoskodó, óvó és nevelő, áldozatkész, Marika néni nem tanítja már többé csemetéjét. Igazi, régi vágású PEDAGÓGUS Ő, akinek ezúton is sok szeretettel kívánunk Abony városa, szerkesztőségünk és a több száz általa tanított kisgyermek nevében, akik tőle tanulhattak meg írni, olvasni számolni: napsugaras, felhőtlen, boldog nyugdíjas éveket!
Lőrinczy Veronika