Ma, ebédelés közben egy kis hírműsort szerettem volna megnézni a televízióban, de megálltam az M1-nél, ahol éppen egy idős roma férfi beszélt. Túlélő. A holocausté. Az adásban elhangzott, hogy mintegy 5-50.000 közé tehető azon magyarországi roma áldozatok száma, akik sohasem tértek vissza a haláltáborokból. Pontos számot soha nem tudnak majd. Mostanában van az „ Emléknap „, augusztus 2-án, 1944-et írtak akkor. Csaknem hetven éve történt.
A holocaust tagadók figyelmébe ajánlanám, hogy tekintsék meg a korabeli filmeket. Ahogyan embereket aláznak meg, fogyasztják őket csontsovánnyá, ahogyan gyerekek halnak éhen élelem híján. A lesoványodott emberi roncsokat később elgázosították, krematóriumban elégették, persze előtte szó szerint még halálra dolgoztatták őket. Senki sem érdemel ekkora kínokat és ilyen becstelen halált, még egy állat sem. Aztán azon morfondíroztam, hogy a zsidók ugyanezekért a dolgokért még a mai napig is milliárdos kárpótlást kapnak, a romák nem. Az okokat nem értem és nem tudom, valószínűleg itt is működhet valamiféle kettős mérce. Egyébként a wikipédia is említi egy sorban, hogy a romák nem kaptak semmit.
Egyébként a műsor, amit megnéztem nem más, mint a Roma Magazin. Próbáltam az MTI hírei között is megtalálni a roma holocaust emléknapjának cikkét, de érdekes módon nem találtam. Pedig nem tabu téma. Megtörtént. Igaz, nekem, mint Lőrinczy Veronikának semmiféle bűntudatom nincsen emiatt, hiszen én nem is éltem ekkor. Vallom: Nincsen kollektív bűnösség! Viszont akik megtették akkor azok csak egyszerűen aljas gyilkosok. Közülük már nem sokan élnek, talán jobb is. Mindannyiunknak. Mélységesen felkavart a film, mint ahogyan minden esetben ez történik, ha a népirtás képkockáit nézem.
A wikipédia ezt írja a roma Holocaustról:
„ A porajmos vagy porrajmos (ejtsd: porajmosz) kifejezés a cigány nyelv egyik balkáni dialektusából származik, magyarországi lovari alakja pharajimos. Eredeti jelentése „elpusztítás, elnyeletés”. A kifejezés magyar megfelelője: roma holokauszt. A roma holokauszt cigány nyelvű elnevezései még a samudaripe (sa: mind, összes; mudaripe: gyilkosság) és a kali trash (kali: fekete; trash: félelem).
A porrajmos a második világháborúban a Harmadik Birodalom által a cigányok körében végrehajtott etnikai tisztogatás.
Mivel a cigányság kevésbé volt szervezett, mint a zsidóság, és mivel sokukat mindenféle nyilvántartásba vétel nélkül gyilkolták meg, az áldozatok számát nehezebb megállapítani; a becslések 200 000-től 2 000 000-ig terjednek. A zsidó holokauszt árnyékában a porajmos sokáig ismeretlen maradt a közvélemény előtt. Helmut Schmidt német kancellár 1982-ben elismerte ugyan a porajmos, a cigány holokauszt tényét,[1] de a cigányságot csak az 1990-es évek elején, Ian Hancock angliai roma polgárjogi aktivista publikációi nyomán kezdték a nemzetiszocialista rendszer áldozatai közé számítani. A cigányholokauszt emléknapja augusztus 2. A cigányok nem kaptak a zsidókéval összemérhető kárpótlást az atrocitások után...
A magyarországi cigányságot sújtó porajmos története csak megközelítően dokumentálható. Annyi bizonyos, hogy Magyarország 1944. március 19-ei német megszállását követően kb. 30–70 000 romát, köztük gyerekeket, nőket és öregeket deportáltak a komáromi Csillagerődbe, majd onnan különböző koncentrációs táborokba. A porajmos során elpusztult magyarországi cigányokról nem rendelkezünk pontos számadatokkal. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton pusztultak el. "