Az Abonyi Lajos Múzeum Baráti Kör elnökének emlékére - Vannak az életben olyan pillanatok, melyeket legszívesebben elodázna az ember, mert fájdalmas, nehéz dolog számára. Ilyen a búcsúzás is, melyet szinte napra egy évre titkárunk halála után meg kell tennünk ismét, hiszen eltávozott közülünk Feri bácsi is. Sok-sok betegséggel töltött hónap, kórházi kezelés állt mögötte, melyek után mindig újra és újra talpra állt, ezért bíztunk egészen az utóbbi időkig felépülésében. A kitartás példaképe volt, aki négy infarktuson átesve, nehezen közlekedve, de minden rendezvényen jelen volt, szervezett.
Talán az életformája, a neveltetése, habitusa tette, de precizitása határtalan volt. Még a kórházból is küldte a közgyűlési beszámolóját, amely gyöngybetűkkel leírva várta jó előre, hogy elhangozhasson.
Olyan ember volt, aki ha elvállalt valamit, akkor mindig és minden körülmények között véghezvitte azt.
Ő pedig sok mindent véghezvitt. Ráillik Arany János idézete:
„Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé finomul,
Mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.”
Ahhoz, hogy megértsük kitartását, meg kell ismernünk életrajzát is:
Acsai Ferenc 1933-ban született Abonyban, az idén, december 9-én töltötte volna be a 80. életévét. Szülei napszámosok, kisparasztok voltak. Négy elemi osztályt végzett, majd hat évig gazdasági cselédként dolgozott Abonyban, Szolnokon, Nagykőrösön. 1950-től építőipari segédmunkás volt 1952-ig. Ezután a MÁV szolgálatába állt és egészen 1989-ig ott dolgozott. Itt 7 évig segédmunkási állást töltött be. Közben befejezte a 8 általánost, és 1959-től 1973-ig mozdonyfűtő volt. A továbbképzésekkel nem állt le, hiszen érdeklődő és többre vágyó lelke nem engedte meg. 1965-ben segéd-mozdonyvezető, 1972-ben járműlakatos, 1974-ben diesel, 1976-ban villamos mozdonyvezető vizsgát tett. Nyugdíjazásáig ebben a munkakörben dolgozott.
Közben alapító tagként belépett az 1986-ban létrejött Abonyi Lajos Múzeum Baráti Körbe.
Széles látókörű, dolgos munkásember volt, akinek a Haza és ezen belül Abony történelme iránti érdeklődése összefügg országjáró kerékpáros egyéni túráival. Célja az volt, hogy megismerhesse történelmi emlékhelyeinket. Ezt a gondolkodásmódot próbálta átadni a tagságnak is, miután 1996-ban megválasztották az egyesület elnökének.
Folyamatosan szervezte a Múzeum Baráti Kör tagjainak autóbuszos kirándulásait, emléktúráit. Példamutató gondossággal készítette elő a túrákat, térképezte fel az útvonalon található emlékhelyeket.
A hagyományt ápoló közösségnek lelkes pártfogója, a falumúzeum munkájának aktív segítője volt.
Feladatai közé tartozott a Múzeum Baráti Kör működésének irányítása, kiállítások, megemlékezések és ismeretterjesztő kirándulások szervezése. Ezen feladatait mindig a legnagyobb igényességgel és gondossággal végezte, melynek eredményeként a múzeum rendezvényei nagy érdeklődésnek örvendenek a mai napig a lakosság körében.
Munkája elismeréseként megkapta 2003-ban az Abonyiak Abonyért díjat, majd ezt követően 2007. október 23-án a Falvak Kultúrájáért Alapítvány által alapított Örökségünkért–érmet.
Ezt a kitűntetést évente 3 ember vehette át az országban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából az egyetemes és a magyar kulturális örökség ápolása érdekében huzamos időn át végzett, eredményes tevékenység elismeréseként adják át.
Nagy örömmel vette át ezeket a díjakat. Ezek koronázták meg munkáját, melyet a közösségért önzetlen módon végzett, minden apróságra odafigyelve.
Az utóbbi időkben már tudta, hogy nagyon beteg, és előrelátó módon szorgalmazta a helyettesi poszt létrehozását, mivel nem szerette volna, ha az egyesület, vezető nélkül marad.
Beteg volt, tudta ezt, de soha nem hallottuk panaszkodni, vagy betegségére hivatkozni. Sokszor már mi kérleltük, hogy ne fárassza magát, de azt is láttuk, hogy számára szükséges volt a közösségi részvétel és munka, tehát igyekeztünk minden erőnkkel tehermentesíteni.
Azt hiszem, hogy a munka mellett a család feltétlen odaadása, az általa választott közösség szeretete tartotta életben, melyet nap, mint nap megtapasztalt.
Egy idézetet olvastam, melyet megosztok:
„Csak akkor nyugszik meg a lelkem, csak akkor leszek képes elviselni a halandóság testet-lelket megremegtető érzését, ha rendbe rakom a gondolataimat, és ha a mindenség egészéhez igazítom az életemet és a halálomat. Ha megértem, hogy az életemet, létezésem örömét, a földön töltött éveimet kell boldogan fogadnom, és nem szörnyűséges tragédiaként rettegnem a tudható véget.”
Feri bácsi e szerint élt és halt meg hívő emberként, aki tudta, hogy a halál tényével dacolni nem lehet, de életét úgy élte minden nap, hogy mindig elfogadta a rá kiszabottakat.
A Múzeum Baráti Kör tagjai tisztelettel, megbecsüléssel és fájdalommal búcsúznak tőle.
Emlékét megőrizzük!
A tagság nevében: Korbély Csabáné elnök helyettes