Ott voltam a királydombi ősbemutatón, és természetesen láttam a film-változatot, a csíksomlyói giga-előadást, és most a legújabb változatot is megnéztem. A gyanúm harminc év után kristálytisztán beigazolódott: Az István, a király messze a valódi értékét meghaladóan túlértékelt, mondanivalóját tekintve kifejezetten zavaros, történelem-szemlélete már a megszületésekor is hamiskás volt, mára pedig ordítóan hamis.

(A tehetségükhöz és jelentőségükhöz képest messze túlértékelt a szerzőpáros is! Kodály Zoltán mondaná: Majd a nép és idő eldönti!) Ezzel a darabbal akármit elkövethet egy rendező, vagy egy szupersztár, akkor sincs használható üzenete az eligazítást, útmutatást, biztonságot-bizonyosságot kereső mai magyar közönség számára. (Egy magyar klasszikusnak ez volna a feladata!) Biztos vagyok abban, ha a szerzők és a rendező tisztában volnának azzal, hogy mit is akarnak tulajdonképpen a darabbal elmondani, akkor el is mondanák. Mivel azonban fogalmuk sincs arról, így hát megy az önmagáért való önmegvalósítás, a magamutogató ripacskodás, és ráfogják, hogy ők nem válaszokat adnak, hanem kérdéseket vetnek föl!

Elég már a kérdésfelvetésekből! Válaszokat várunk. Világosan megfogalmazott magyar sorskérdésekre adott világos válaszokat! Sajnos az István, a király, semmilyen változatában nem ilyen darab. És az első perctől kezdve nem is volt az! Nyugodtan le lehet venni a műsorról, elég volt belőle. (A legújabb feldolgozás, az önkényes átértelmezésen túl, látványnak is igen fárasztó volt. A túlpörgetett futkározás le, s föl, jobbra, balra, előre, hátra, nemcsak a szereplők fizikai állóképességét tette próbára, hanem a mindenre elszánt, mazochista nézőkét is.) Száz szónak is egy a vége! Hiába minden liberális propaganda! Egyelőre a Hunyadi László és a Bánk bán marad a „klasszikus”! A magyar! Az elnyűhetetlen, a megunhatatlan! Igaz, ezeket Erkel Ferenc és Egressy Béni – kivételes tehetségű magyar hazafiak - írták, nem Boldizsár Miklós, Bródy János és Szörényi Levente. (Petúr bán az ország szomorú helyzetét látva mély megrendüléssel és együttérzéssel így beszél: „Tányérnyaló lettél, én árva népem…” Mennyi féltő szeretet! Felelős férfi-gondolatok! Nem hol nyílt, hol burkolt nácizás, nyilasozás, birkázás, „kutyásítás”, bunkósítás, a magyar nép megvetése – mint ebben a lelketlen feldolgozásban!) Szegény, árva magyar nemzet! A nemzet Csótánya, és a magyarok Leventéje példamutatóan négykézlábra ereszkedve boldogan nyalják kegyelmes jó uruk, kegyelmes lábait… Ha jól meggondolom, jól behúzták a csőbe Szörényi Leventét! De megérdemli! Az István, a király megkapta a kegyelemdöfést! (Most, 2013. 08. 22-én olvasom a Hírkeresőben, hogy Katona József Bánk bánját Alföldi Róbert rendezésében mutatják be a Szentendrei Teátrumban.) (K. B. Izabella)

Fotó: MTI

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.