A Buenos Aires-i NOB-ülésszak szavazásának már az első körében eldőlt, hogy a birkózás 2020-ban (sőt, a szabályok értelmében 2024-ben is) az olimpia műsorán szerepel. Negyvenkilenc szavazatot kapott, többet, mint a két konkurens sportág, a baseball/softball (24) és a squash (22) együttvéve. Alighanem kitűnő drámaíró lenne abból, aki a szavazás forgatókönyvét készítette, mert mestere a feszültségteremtésnek. A NOB honlapján néztem az élő közvetítést, és szinte már a hajamat téptem az idegességtől, miközben a Hilton Buenos Aires kongresszusi termében mindenki nagy komótosan tett-vett, mintha lassított filmet néztem volna. Kisorsolták, hogy melyik sportág hányas számú gombot kapja a szavazógépeken, a másik kettő az ötösön és a hatoson osztozott, a birkózásé a nyolcas lett.
Ismertették a szavazás módját, szájbarágósan, mintha óvodásokat készítenének fel a gombnyomogatásra. Ha valaki az első körben megszerzi az egyszerű többséget, vagyis a 48 szavazatot (elvégre 95 NOB-tag voksol), akkor nyert, ellenkező esetben a három sportág közül az esik ki, amelyik a legkevesebb szavazatot kapta, és a két állva maradt ki-ki meccset vív.
Lehetett gombot nyomni. Egy idő után a szavazást lezárták, hárman körülállták az eredményösszesítő laptopot. Hosszasan nézték, majd bólintottak. Kinyomtatták a lapot, és körbehordták az elnöki asztal mellett ülők (nyilván az elnökség tagjai) között, mindegyik ellátta a kézjegyével, akkor aztán Jacques Rogge elnök kezébe adták, aki gondosan áttanulmányozta, majd felolvasta:
- Squash 22
- Baseball/softball 24 („Úristen, megvan, győztünk!” – kiáltottam fel, de figyeltem erősen, mert nem voltam biztos benne, hogy izgalmamban jól adtam össze a két egyszerű számot…)
- Birkózás 49
No, most már tényleg megvolt. Rogge elmondta, hogy az ismertetett szabályok szerint a birkózás került a 2020-as, illetve automatikusan a ’24-es Játékok programjába is.
Elsőként felhívtam Palócz Rudolfot, aki már délután kérte, hogy azonnal szóljak neki, ha megvan az eredmény. Mondtam neki, ő pedig az örömtől elsírta magát.
Belőlem a döntés – rövid ujjongás után – dühkitörést váltott ki. „Hogy menjetek a…!” (A többi szóra már nem emlékszem, elég sok volt.) Nem azért írom le ezt, hogy a saját érzelmeimről számoljak be, hanem azért, mert azt tapasztaltam, hogy az öröm és a harag ugyanilyen hullámát nagyon sokan átélték. Módos Péter szerint a például el kellene gondolkodniuk azoknak, akik a birkózás ellen szavaztak. Mármint februárban, a NOB végrehajtó bizottságának azon az átkozott ülésén.
Folytatom Csonti gondolatát: és azt a papírt, amelyen az a 39 szempont szerepel, minek alapján a birkózást lökték ki az olimpiáról, tépjék össze, és hajítsák a szemetes kosárba. És erősen töprengjenek el azon, hogy mit tettek mérlegre. Hiányolták a nők és a versenyző nagyobb képviseletét a FILA elnökségében (mert végső soron ezt kommunikálták), de ez miért nyomott, hogyan nyomhatott többet a latban, mint a sportág háromezer éves múltja és 177 tagországa.
Mindegy. Most már örüljünk inkább.
Új fejezet kezdődik. Nagyszerű lehet az első lépés. Dr. Hegedüs Csaba ugyanis felkérte a magyar NOB-tagot, Schmitt Pált, hogy a kedden megválasztandó, új NOB-elnököt hívja el Budapestre, a vébére. Nagy siker lenne, ha az első hivatalos útja hozzánk és a sportág nagy eseményére vezetne.
Beküldő: Lőrinczy Attila, vezetőedző, Abonyi Birkózó Club