Az imént megkeresett a területen dolgozó, bontást végző cég vezetője és készségesen tájékoztatta lapunkat arról, hogy valójában mi is folyik a területen. Magát az épületet nem bontják le, annak a belsejét viszont igen. tehát technológiai bontás folyik, melynek során a bent található kemencéket is elbontják. Ennek oka prózai. A tulajdonos, miután megszüntette a gyártást, másképpen kívánja hasznosítani az ingatlant. Azt eladná, vagy kiadná. A csarnoképületről van szó!
Korábbi hírünk:
Újabb szomorú fejezetéhez érkezett az egykori abonyi téglagyár. Pár hónappal ezelőtt elvitték innen a gépeket, a teljes gyártósort másik üzembe szerelték be. Most a romos, és elhanyagolt területen újabb munkálatok kezdődtek meg. A téglagyár egyik épületét bontják, a földdel egyszintűvé téve azt. Nem hivatalos lapinformációink szerint a komplett épületet bontási anyagként adták el, elvileg 40 millió forintért.
Olvasónk szomorúan nyugtázta ezt a hírt és emlékezetett arra, hogy egykor ez állami tulajdonban volt, aztán olcsón átjátszották magánkézbe, majd az új tulajdonosok szépen, fokozatosan leépítették, majd csődbe vitték azt. Igaz, ehhez kellett a gazdasági válság, és az építőipar mélyrepülése is. Olvasónk úgy érzi, hogy mivel egykor a nép, az állam tulajdona volt ez a terület, a gyárépület, végtelenül igazságtalan, hogy most valakik hasznot húznak belőle. Csakúgy, mint az ország számos más gyára esetében, példaként említhetném a valamikor virágzó Szolnoki Cukorgyárat, vagy a Nagykőrösi Konzervgyárat is. Egyszer volt, hol nem volt egyszer abonyi téglagyár. Így kezdődik a mese, majd azzal fejeződik be: Talán igaz sem volt, itt a vége, fuss el véle. Lőrinczy Veronika