Olvasónk, Acsai Ferenc írja: A mai rohanó világunkban hajlamosak vagyunk elrohanni a minden napok egyszerű, de mégis nagy dolgai mellett. Panaszkodunk, sajnálunk, bírálunk egymásra sokszor nem is figyelünk. o Talán nem is rossz szándékkal tesszük, csak sietünk nincs időnk! Nos, engedjék meg hogy most megosszak önökkel kedves olvasók egy velem tegnap történt esetet, ami mondhatnánk úgy is magán ügy, ami úgy érzem egy pontig az is, de onnantól már több annál, ezért is osztom meg a nyilvánossággal.
Történt tegnap 2013. szeptember, 21- én Abony vasútállomáson este 19 órakor. Szolnokról jöttem haza az onnan 18 óra 40- kor, induló vonattal, melyről leszállva rögtön észleltem a szemüvegem fenn maradt a vonaton, de ekkor már a szerelvény elindult, / megjegyzem a szemüveg a bérlet átadásakor a kabátommal csúszhatott ki a táskából / . Sajnos nem vettem akkor észre.
Meggyőződve hogy a vonaton maradt a szemüveg azonnal bementem a forgalmi irodába segítséget kérni, és itt jön a lényeg, amit nagyon megszívlelendőnek tartok és ajánlok mindannyiunk figyelmébe. Az ott szolgálatot teljesítő forgalmista nagyon kedves és segítő kész volt, aki nem más, mint Tóth Endre. Azonnal telefonált Ceglédre ügyemben ahol megpróbáltak segíteni, de mivel a vonatnak indulni kellett nem jártak szerencsével.
Endre nem adta fel tovább telefonált ahol elérte azt az embert, aki közvetlen tudott kapcsolatba lépni a vonaton lévő jegyvizsgálóval, pár perc várakozás után vissza telefonált, megvan a szemüvegem, / ami nélkül most nem igen írnám e sorokat mivel ez a legjobb, és egy pár hónapos szemüvegem /. Mondanom sem kell milyen meg könnyebbülés volt számomra.
Fel sem fogtam már Endre le is beszélte hogyan kerül ismét hozzám a szemüveg.
Szóval a jegyvizsgáló még Ceglédig vissza jön este egy másik szerelvénnyel és hozza, és le adja a forgalmi irodában ahonnan reggel elhozza az éppen ott éjszakai szolgálatot teljesítő Abonyi munkatársnő Matusinka Ildikó. Ez így is történt és ma már ismét nálam van a számomra létfontosságú szemüveg, ezzel megkímélődtem orvosi vizsgálattól várakozástól és nagyon nem közömbösen meg marat pár tíz ezer forintja családomnak.
Kedves olvasóim úgy gondolom ez esetben kevés a szóban kifejezett köszönet megérdemli a nyilvánosságot, vannak, igen vannak ilyen emberek, akik segítenek önzetlenül szívességből
együtt érzésből, emberségből, és köszönő szavamra csak mosolyogva annyit mondanak ez a feladatunk!!! Nem ez már annál több volt innen is köszönöm Endre és Ildikó köszönöm a MÁV azon dolgozóinak, akik segítettek a központban, a külön a jegyvizsgálónak, aki megkereste és Ceglédig visszahozta igyekszem őt is megkeresni megérdemli ő is a személyes köszönetemet is. Köszönet még a mai napon, az Abonyi állomáson szolgálatot teljesítő forgalmistának a közvetítő telefonokért. / Sajnos az ő nevét nem tudom. /
Drága utas társaim igaz sokszor ostorozzuk a vasutat késnek a vonatok, piszkos a szerelvény sorolhatnám, igen, de ne feledjük ott is emberek dolgoznak és értünk utasokért számomra igazi nagybetűs EMBEREK!!!! Egy nagyon hálás utas
Acsai Ferenc