.jpg)
KONFERENCIA A MŰKEDVELŐ SZÍNJÁTSZÁSRÓL
2013. SZEPTEMBER 28. CSÍKCSOMORTÁN
„De minima magnus scintilla nascitur ignis!”
(A szikrából is nagy tűz születik!)
Előadó: Király Béláné, Nagyabonyi Színkör
Előre bocsájtom, hogy rövid értékelésem, és elemzésem korántsem általános érvényű, viszont a színjátszó mozgalomban eltöltött kb. 65 évem már komoly tapasztalatnak mondható, és az abonyi sajátosságok meggyőződésem szerint,
ha nem is általánosak, semmi esetre sem egyediek.
Röviden magunkról. Abony a Kiskunság, a Nagykunság és a Jászság találkozásánál Cegléd és Szolnok között félúton található 15 ezer lakosú kisváros. Földrajzi helyzetünkből adódóan az ország második vasútvonala Abonyon át futott Pestről Szolnokra (1847-ben). Érdekesség, hogy az országban a második műkedvelő színjátszó társulat is itt alakult 1849-ben. Az akkor megalakult Nagyabonyi Színkör célja a magyar kultúra ápolásán túl a Szabadságharc hadirokkantjainak és hadiárváinak anyagi támogatása volt. A mai színkör is ilyen hazafias szellemben végzi a munkáját.
Kisebb megszakításokkal állandóan volt műkedvelő színjátszás Abonyban. Az egymást követő társulatok a világirodalom és a magyar irodalom legjobb darabjait tűzték műsorukra, de jó tollú rendezők, tanítók maguk is írtak darabokat, alkalmaztak színpadra elbeszélő költeményeket, verseket, meséket a társulataik adottságainak megfelelőket. A színjátszás abonyi első virágkorában (19. század második felében) az akkori gazdag mecénásoknak (elsősorban a helyi földbirtokosoknak) és a helyi közönségnek a színjátszáshoz való viszonyára jellemző, hogy a leégett abonyi színház helyett újat tudtak építeni három, - írd és mondd, - három előadás bevételéből! (Ez azt jelenti, hogy jelentős túlfizetésekkel támogatta közönség a színjátszást.)
Napjainkban a műkedvelő színjátszás a reneszánszát éli városunkban is. Jelen pillanatban három színjátszó csoport van, változatos repertoárral lényegében majdnem minden közönség-igényt kielégítenek. Míg korábban a művelődési házaknak, iskoláknak, egyházaknak, mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, ÁFÉSZ-eknek, sőt sport-körnek voltak – általuk fenntartott - színjátszó csoportjai, jelen helyzetben rákényszerülünk önálló kulturális egyesületként működni. Így szerződéseket köthetünk, számlaképesek vagyunk, és pályázatok útján hozzájuthatunk anyagi forrásokhoz. Sajnos a közönség fizetőképessége rendkívül korlátozott, képtelenség a jegybevételből fedezni akár egy szerény igényű darab költségeit is.
A darabválasztást is nagyban befolyásolja az anyagi helyzet, ugyanis az Artisjus-nak nevezett jogvédő hivatal elképesztő módszerekkel hajtja be a jogdíjakat, az úgynevezett „nagyjogos” darabok pedig szinte teljesen elviszik a nettó bevételt. Jó darabokat azért lehet találni a lejárt jogos művek között is, - csak sokat kell kutatni utána - és egyre több színjátszó csoport ír, vagy írat magának új színpadi műveket. A Nagyabonyi Színkör is három saját darabot tart a műsorán. A Szent György lovag legendáját, az Álmosfia Árpád című drámát, és a ma délután látható történelmi daljátékot, a Kinizsit. Ez év decemberében Abonyi Lajos A betyár kendője című népszínművét mutatjuk be a szerző születésének 180. évfordulóján. Ezt a darabot is szeretnénk folyamatosan műsoron tartani, mert úgy látjuk, hogy van a közönségnek egy egyre szélesedő rétege, amely az ilyen típusú előadásokat szereti és várja.
A Nagyabonyi Színkör elsőszámú támogatója a város önkormányzata. Eddig minden előadásunkat kisebb-nagyobb összegekkel támogatta. A 2013. augusztus 20-án felavatott új művelődési központ végre megoldja a színpad problémáinkat is. Nem kell már mobil-színpad építésére és technikai felszerelésére alkalmanként százezreket költeni, mert szerényebb anyagi feltételekkel rendelkezésünkre áll az új színpad. (Zárójelben megjegyzem, hogy a 19. század végén Abonyban 12, színpaddal rendelkező közösségi helyiség volt. Az elmúlt húsz évben már nem volt egyetlenegy sem. (Az utolsó színpad története különösen érdekes. A rendszerváltozás után az egyház visszakapta a régi katolikus iskolához tartozó művelődési házat, amit aztán eladott a Lidl áruházláncnak. A helyi lakosság tüntetésekkel nem tudta megakadályozni a kultúrház lebontását, de az áruház felépítését igen. Most a város közepén egy kaszáló jellegű telek várja sorsa jobbrafordulását.)
A sikeres műkedvelő színjátszás alapfeltételei között az anyagiaknál is fontosabbak a személyi feltételek, melyek természetesen egymás nélkül mit sem érnek.
- a vezető,
- a társulat,
- és a közönség.
Az amatőr színjátszó csoportok vezetői többnyire maguk is amatőrök. Családi hagyományként, iskolai diákelőadások, vagy más műkedvelő előadások szereplőiként kerülnek kapcsolatba a színpaddal, így szereznek gyakorlatot a rendezés és a szervezés területén. Ismerik a színpadban rejlő lehetőségeket. Felismerik és teret adnak a helyi tehetségeknek. A vezető általános műveltsége, irányultsága, elkötelezettségei, szándékai, - mondhatnám pedagógiai szakkifejezéssel – nevelési céljai a darabok megválasztásában is megmutatkoznak. Kiváló pedagógiai és diplomáciai érzékkel kell rendelkeznie annak, aki huzamosabb ideig képes vezetni egy amatőr társulatot. Azt hiszem, mindannyian ismerünk saját köreinkben olyan megszállottakat, akik a legreménytelenebbnek tűnő viszonyok között is megtalálják a módját a színjátszás feltámasztásának, és felhasználásának az önmegvalósítás, a szórakoztatás, az ismeretterjesztés és a nevelés érdekében.
A mai műkedvelő színjátszás alapvető problémája, hogy a társulatban nagy a fluktuáció. Létezik ugyan törzsgárda, de a társulat tagjainak többsége jön, megy, ahogyan az élete, sorsa alakul. A leghasználhatóbb réteg az általános iskolások, valamint azok a nyugdíjasok, akik valamikor részt vettek a helyi színjátszó csoportokban, és most több szabadidejük van. A középiskolások rendkívül elfoglaltak, és többnyire bejárók. Érdekesség, hogy az abonyi gyerekek Ceglédre, és Szolnokra járnak, míg a helyi gimnázium diákjainak nagy része a környező kistelepülésekről ingáznak ide. A színjátszás számára leghasználhatóbb tehetséges fiatalok természetesen minden másban ügyesek. Ők indulnak a tanulmányi versenyeken, sportversenyeken, járnak zeneiskolába, különórákra! Ha megmaradnak a színjátszó körben, akkor később kezdődnek a munkahelyi problémák. Vidékre járnak, vagy külföldre mennek dolgozni.
Egy-egy sikeres bemutató után mindig vannak új jelentkezők, de leginkább meghívásos alapon alakul a gárda a bemutatásra tervezett darab igényei szerint. Egy hosszabb ideje együttműködő színtársulatnak kialakul a rendező és a legjobb, leggyakrabban foglalkoztatott színészek által meghatározott sajátos arculata. A képességeiknek legjobban megfelelő darabokban igen hatásos, nagysikerű előadásokat tudnak színpadra állítani.
A legtöbb műkedvelő csoportnak megvan a maga törzsközönsége is. Általában a rokonság, a baráti kör, a munkatársak adják a fizető törzsközönséget. Helyi tapasztalataink egybeesnek Péterfi Rita szociológus és a Sonda Ipsos adataival: A helyi lakosság 10 %-a kultúra-fogyasztását tekintve „mindenevő”. (Ez Abonyban kb. 1500 ember.) 50 % csak TV-t néz. A 40 % megoszlik a legkülönbözőbb érdeklődésű „fogyasztók” szerint. Abonyban 52 bejegyzett kulturális, sport… stb. civil szervezet működik.) A „kívülálló nép” becserkészésére újabbnál, újabb praktikákat szükséges alkalmazni. Jól bevált lehetőség egy-egy városi rendezvényhez kapcsolódni. Ilyen esetben a rendezvény szervezője megveszi az előadást, a közönség pedig anyagi áldozat nélkül részesülhet színházi élményben. Fontos, hogy a közönség bejöjjön az előadásra, és elégedetten távozzon. A mai közönség – úgy általában - eléggé elkényeztetett, mert nagy a túlkínálat. Legnagyobb konkurencia a TV, de mióta a fesztiválok, ünnepségek, megemlékezések országa lettünk minden hétvégére annyi program van, hogy majdnem lehetetlen igazán alkalmas időpontot találni egy-egy bemutatóra. A szórakoztató „ipar” (nem véletlen az elnevezés!) ipari méretekben árasztja el a „piacot” olcsó, értéktelen gagyival. A színjátszók nem mindennapi küldetése, hogy a globalizálódott, multikulturális közegben a magyar kultúra legjobb hagyományai szerint folytassa az önnevelés és a népnevelés nemes munkáját.
A színjátszásban kétirányú nevelési célt lehet és kell megvalósítani. Egyfelől a társulat tagjainak a nevelése, másfelől a közönség nevelése. A tagok a munka során jobban megismerik önmagukat, megtanulják értékelni mások teljesítményét. A fegyelem, a szolidaritás, a felelősség egymásért, alapvető feltétele a közös sikernek. Nem könnyű megtalálni azokat a darabokat, amelyek az előadók számára is élvezetessé teszik a próbákat, a közönséget is behozzák az előadásra, ugyanakkor az értékközvetítés, az értékmentés hagyományos feladatát is teljesíteni tudják. Természetesen a színpadról iszonyú pusztítást is lehet végezni, ízlést, erkölcsöt rombolni, hazudni, félrevezetni, manipulálni… eléggé ijesztő méretekben tapasztalhatjuk…
(Zárójeles gondolat az értelmiség hármas feladatáról: Az alkotás, a kritika és a prófétai küldetés hármas feladatát napjaink értelmisége nem teljesíti megfelelően. A színjátszásban kiváltképpen hiányzik mind a három! Érdemes talán kiemelni, hogy s kritika nem újságírói feladat, és nem is a nagyközönség feladata. A kritika nem vélemény, hanem hozzáértő, szakszerű mélyelemzés. A kritikára köszönettel illik reagálni. Az igazi, hozzáértő kritikus ma hiánycikk. Ez a mostani rendezvény ebből a szempontból is egyedülálló, hiánypótló. Végre! Ahhoz, hogy a színház – úgy általában – meg tudjon felelni eredendően nemes céljainak meg kell menteni az emberi tartalmat minden boncolás, gúnyolódás, parafrázis és eltorzulás ellenében. (Kisfaludy Strobl Zsigmond) A Nagyabonyi Színkör a maga szerény eszközeivel igyekszik ebben a szellemben végezni önként vállalt feladatát. Zárójel bezárva.)
Végezetül szeretnék köszönetet mondani az ötletgazdának, Varga Sándor Andrásnak azért, hogy itt lehetünk, hogy bemutatkozhatunk, ismerkedhetünk, tapasztalhatunk. Köszönjük Kökény Gábor és a jászapáti színjátszók barátságát, s hogy jó szívvel ajánlottak bennünket a meghívandók közé. Reméljük, nem okozunk csalódást. Várunk benneteket szeretettel a délutáni előadásunkra, egy kis történelmi barangolásra.
0 Hozzászólás
