November 27-e a Véradók Napja.- A Magyar Vöröskereszt jóvoltából ez az a nap az évben, amikor a társadalom minden felelős tagja legalább néhány percre, legalább egy gondolat erejéig köszönetét és tiszteletét fejezi ki a Véradóknak. Véradóinkat Abonyban 2013. december 2.-án ünnepeltük, köszöntöttük. Ebben az évben három szervezett véradás volt, melyen összesen közel 200 vérvétel történt. Örvendetes, hogy 19 először vértadó fiatal jelentkezett. A stabil véradók száma 60-65 fő.
A szervezett véradáson kívül négy esetben volt irányított véradás, amikor beteg, műtétre váró embertársunknak adtak vért az abonyiak. Az ünnepségen lehetőséget biztosítottunk arra, hogy vértkapó és véradó találkozzon. Megható volt ez a találkozás, csillogtak a könnyek, de ezek már az örömöt és a meghatottságot jelentették.
Az ünnep keretében az alábbi többszörös véradók kitüntetésben részesültek:
10 X véradásért:
Balogh József, Farkas Zsoltné, Fazekasné Herédi Edit, Gór Viktor, Géresi Brigitta, Oláh Krisztina, Szabó Istvánné, Szarvák Zsuzsanna
25X véradásért:
Molnár Tibor, Takács Sándorné
30X véradásért:
Bankó Gábor, Palásti László, Sass Tamás, Sulyok Pál, Szabó László
40X véradásért:
Dobozi László, Speckner Nándor
60X véradásért
Bene László
Őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönjük véradóinknak az önzetlen segítését, mellyel életeket mentenek, köszönjük a véradás területén segítő dolgozókat, nővéreket, orvosokat, aktivistákat és a középiskolás önkéntes diákok szervező, segítő munkáját.
Véradó ünnepség támogatói voltak:
Kazinczy Andorné cukrászda, Donkó Károly fazekas mester, Peze Pékség, Láng Mintabolt, MGÉSZ ABONETT Üzem, TESCO Áruház
Pető Istvánné véradás szervező
Városunk Fejlődéséért Egyesület
Bujdosó Ágnes:
V é r a d ó k n a k
Tegnap még csupa napfény és derű - ma viharverte pusztaság.
Tegnap ragyogó, lombos kikelet - ma villámsújtott, csonka ég.
Tegnap boldog, élettől duzzadó - ma fénytelen szem, néma száj.
Tegnap anyám volt, társam, vagy fiam - ma köztünk lebeg a halál.
Járok a kórház bús folyosóján: tíz lépés fel és tíz alá.
Órákká nőnek a rémült percek s nincs, ki a hangom hallaná.
Pedig mondom és iszonytól dermedt lázas-cserepes ajkam ég:
"tegnap enyém volt, szeretett, játszott ...megállj, Halál! Ne még! Ne még!"
Járok és mondom, sírva kiáltom: "hát nincs segítség, emberek?!
Kapuja nyílt a drága életnek, jaj, már cseppenként elpereg!"
Tíz lépés fel és tíz lépés vissza - mint cellájában árva rab -
járok és mondom, sírva kiáltom: "hát nincs, ki segítséget ad?!"
Fehér köpenyes orvosok jönnek. Műszer csendül, pulzus kihagy ...
Járok és mondom, sírva kiáltom: "embertársam, életet adj!
Kapuja nyílt a szív nedűjének, jaj, már cseppenként elpereg ...
járok és mondom, sírva kiáltom: "ember, hozd hát a véredet!
Áradjon széles, lüktető folyóvá az érben duzzadó patak!"
Járok és mondom, bízva kiáltom: "ki vért ad, az életet ad!
Napsugarat és termékeny erőt, szellőt, mely zúg a kerten át,
fényt a búcsúzó, megtört szemekbe, a bőr pirosló bársonyát.
Adja a drága, mozduló szájba a legszebb szót: "anya ... anya ..."
Erőt kap lankadt izmú karjába a gyógyuló édesapa.
Nem marad árván a kalapács sem s anyánk szel újra kenyeret.
Ember, ki vért adsz - bőkezűen mérsz álmokat, hitet, életet!
Álmokat, melyek valóra válnak s hitet, hogy te vagy az erős,
nem az űrben halált vadászó, gyilkot markoló eszelős!
Nem a pusztító, öldöklő, gyáva - te vagy a jövő embere,
ki terveket szősz, építesz bátran és életet lehelsz bele!"
Járok a kórház szűk folyosóján. Már csend van, tiszta nyugalom ...
de járok s mondom, szívből kiáltom: "kezetekben a hatalom!
Vagytok a b é k e szent katonái, halállal küzdő hadsereg.
Áldás, dicséret s hála tinéktek. hisz' vért adtatok - s é l e t e