Itt a karácsony, kinyílnak a szívek, még a kemény lelkek is megenyhülnek és megbékélnek. Erzsike más, nem ilyen, nem csak karácsonykor tiszta lelkű, mindig az, az év 365 napjában. Szeretettel tele szíve, ad. Folyamatosan. Saját magát, lényének parányi szeletét. Azért, hogy másnak, másoknak, gyermekeknek jobb legyen. Erzsike nevelőszülő, „ csak „ ANYA a foglalkozása. Így hozta az élet, így hozta a sors. Könnyek között mesél, meghatódottan, igaz Emberként Vida Sándorné Erzsike, aki elmondja, hogy ezt a mindennapos csodatevést, a más gyermekének teljes értékűként való felnevelését egyedül képtelen lett volna, képtelen lenne megtenni. Nagyon hálás érte férjének, Sándornak és persze két vérszerinti csodás lányának is. Így, karácsonyra fogadják ezt a kis igaz történetet tőlünk olyan szeretettel, hogyan Erzsike mesélte el azt nekem.
„ Minden olyan embernek ajánlom, hogy legyen nevelőszülő, aki első sorban nem a pénzért teszi ezt, aki képes felnevelni a más gyermekét, egészségben, szeretetben és békében. Ha nem szereti a gyermekeket, ne is fogjon hozzá. „- meséli Erzsike, aki már nagyon korán „ eldöntötte „, hogy belőle bizony nevelőszülő lesz. Vida Sándorné eddigi életművét egy gyönyörű díjjal jutalmazták. Sárospatakon november 17-én vasárnap az országos Szent Erzsébet díjat vehette át. Erre az abonyi Karitász vezetősége terjesztette fel. Erzsike már gyermekkorában megmondta édesanyjának, hogy nevelőszülő szeretne lenni. Igaz, ekkor még nem tudhatta, hogy ez a vágya valóra is válik. Az iskolában megsajnált egy szegény sorsú gyermeket, és ezzel az ötlettel állt elő otthon. Persze, az út, ami eddig és az országos kitüntetésig elvezetett, nem volt azért ennyire egyszerű. Már éppen felnőttek a lányai, amikor munkahelye megszűnt. Ekkor határozta el végleg, hogy gyermekeket nevel majd. Persze előre megbeszélte a többi családtaggal, akik akkor is és most is mindenben támogatják, segítik.
„ Én újra ezt tenném, ha újra kezdhetném, úgy tűnik, hogy a Jó isten nekem ezt a feladatot szánta, és adott mellém egy párt is, aki partner mindenben, ezt egyedül nem lehet végigcsinálni. Nagyon jól érzem magam a bőrömben. Ha lehetne kívánságom, azt szeretném, hogy sikerüljön felnevelnem békében és egészségben a rám bízott gyerekeket, és békében, egészségben öregedhessek meg a párommal együtt. Ha lehetne olyat kérni, ami tűnjön el a Világból, az az internet, pontosabban a facebook. Nem tesz jót az emberi kapcsolatoknak, hogy ott lógnak a gyerekek a gép előtt, nálunk csak délután hat után lehet internetezni. Tudom, az internet hasznos, nagyon sok érdekes és fontos dolog van ott, de a facebook nem jó…. Szeretném azt is, ha eltűnne a Világból ez emberek sok- sok rosszindulata, nincsen megértés, helyette gyűlölet van, ez borzasztó számomra. Csodálatos pillanatokat éltem át a gyerekeimmel. Kriszti születésnapomra maga írt köszöntőt, nagyon jól esett, megkönnyeztem, gyönyörű volt.
Szeretem a karácsonyt, nálunk meseszép és meghitt, én a konyhában készítem az ételeket, bent a többiek ilyenkor zeneszó mellett a fát díszítik. Ők is éneklik együtt ilyenkor a karácsonyi énekeket. Mi, karácsony másnapján összesen 18-an üljük körül az ünnepi asztalt, de tudom, sok jó ember kis helyen is elfér! Öt unokám van már a nagy lányaimtól, négy fiú és egy kislány. Annának a nevelt fiam, Peti a keresztapja. Büszke vagyok minden gyermekemre, nagyon jó érzés, hogy Peti is boldog, nagyon szép barátnője van, már negyedik éve együtt vannak szeretetben. Először Kriszti került hozzánk, majd testvére, Peti, utána Ricsi, aztán jött Bettike és Dávid. Ők is testvérek, nagy szükségük van egymásra. Van olyan gyermekem is, aki Olaszországba került, őt örökbe fogadták. Tavaly karácsonykor még beszéltünk egymással, idén már nem. Nem is akarom zaklatni, tudom, hogy jó helyen van… „- meséli Erzsike, akinek bizony a beszélgetés közben többször is könnybe lábad a szeme. Tudom miért, hiszen fáj, nem egyszerű, megszerette, anya volt „ kicsit „ , utána elment tőle. Ezzel is együtt kell tudni élni.
„ Egy év telt el, mire megfoghattam Bettike kezét... Első osztályba ment akkor, azt mondta, hogy otthon felejtette a teáját. A szünetben bevittem neki, este megfogta a kezem… Hihetetlen élmény volt. Azóta már nagyon sokat változott, azt hiszem, kezd már igazi gyerek lenni. „ – meséli, és még sok minden mást is. Csalódást, fájdalmat, keserédes örömöt. És tudom, érzem, Erzsike körül égig ér a szeretet… Átölel, szárnyakat ad és gyermekeket „ ment meg „. Naponta teszi a csodát.
Neki és családja minden kedves tagjának sok szeretettel gratulálok kitüntetéséhez, kívánok boldog, csodákban gazdag, szeretetteles Új esztendőt!
Lőrinczy Veronika