A mai napon kedvem szottyant a tavaszi 10 fok körüli hőmérsékletű napos időben egy kicsit kocsikázni, sétálgatni a környéken. Csodásan szép dolgokat fényképeztem, köztük ezt a három út széli keresztet is. Az első Abony és Kőröstetétlen, a második Kőröstetétlen és Kocsér, a harmadik a Kutyakaparó Csárda és Kocsér közt található. Mindig mondok egy kis imát, amikor meglátok az út mentén egy ilyet. Kiemelendő, hogy az elsőt szépen renoválták, a nagylelkű jótevők neve a talapzaton. De miért is vannak az út mentén keresztek? Mutatom:
A keresztény kultúrkörben a keresztnek különös jelentősége van hívő és nem hívő ember számára.
A kereszt támpontot jelent szellemi értelemben és gyakran földrajzi értelemben is. A korszakokon, népeken, vallásokon átívelő kereszt – szimbólum egyidős az emberrel.
Nekünk, európai keresztény népnek, és még pontosabban, nekünk, több keresztény vallás, ritusbeli különbségeket gyakorlóknak mit jelent a kereszt, úgy, mint szimbólum, de úgyis mint vallásos jelkép?
Az útszéli kereszteket nem az egyház állította, hanem a hívek. Így ezek minden költségét is ők állták.
A késő középkorban és újkorban mély kegyességi érzés hatása volt érezhető, a szabad ég alatt állították fel kereszteket Közép-és Nyugat-Európa minden országában. Gyakran, az útszéli kereszteket a területről, útról nevezték el a kereszt körüli területet az állító család vagy közösség gondozta, népi szokásjog szerint a kereszt és a körülötte lévő kis kert az egyház tulajdona volt, bár telekkönyvileg vagy más írásbeli megegyezésben nem írták át.
Az útmenti feszületek, a nép életében jelentős szerepet játszottak. Ezt mutatják a hozzájuk fűződő szokások.
Megismerésük, megbecsülésük, megérzésük és ápolásuk a helyben lakók és idegenek, az ott élők és az arra járók, vagyis minden országlakó közös érdeke.
„Út-menti Krisztusok, keresztre feszített testek… szenvedésmetaforák,
áldozatjelképek, bűnbánatszimbólumok… templomkerten, faluszélen, utak mentén, temetőkben, szőlők, présházak között, erdők-mezők alján álltok. A kétezer éve lezajlott Passiók történetét idézitek elénk,: kereszt, Golgota, epével vegyített bor, töviskorona. „Ez a zsidók királya!”…. lándzsával megnyitott mell…” (Tám László – Tüskés Tibor: Az útszéli keresztek története)
A kereszt a szenvedés jelképe…kilépett a templomból, a szent helyről és a mindennapi élet, a munka, a szokásvilág tárgyi emlékévé lett.
„Ki és miért állított benneteket út menti Krisztusok? Miféle titkot őriz hallgatástok? Hol vannak az emberek, akik hozzátok kötötték az életüket? Kik gondoznak benneteket?
Történeteket, emberi sorsokat, gyakran tragédiákat őriznek e jelek. A kereszt lehet az emlékezés jelképe, ha valamely tragédia helyén állították.
A kereszt lehet a fogadalom, a teljesült kérés, a szerencsés megmenekülés, a hála, a köszönet jelképe. A kereszt lehet az engesztelés jelképe. A kereszt állításához az is hozzátartozott, hogy aki a keresztet állíttatta, vállalta a gondozását is. A helyet, ahová a kereszt került, az egyház papja beszentelte.