Senki és semmi nem képes megakadályozni azt, hogy az ország első emberének reklámanyagait, valamint a kormányzati kommunikációs propaganda röpiaratokat behelyezzék a postaládámba. Választópolgárként ezt nem tilthatom meg, ám sok minden mást igen. Elvileg. A napokban kapják, vagy kapták kézhez a potenciális szavazók az Országos Választási Iroda, bocsi, NEMZETI papírjait, melyet sokan biztosan tágra nyílt szemekkel méregetnek. Így volt ez velem is, amikor a nem névre szóló kis borítékot kinyitottam. Véleményem az, hogy az aktivisták a tiltás ellenére sem fogják majd tudni, hogy melyik postaládába ne dobáljanak be kampányanyagokat és nem lesz tisztázott, hogy most akkor a tiltásom ellenére behajigált papírok miatt felelősségre lehet-e egyáltalán vonni valakit. Mindezt csak látszat intézkedésként élem meg, amolyan viharnak a biliben.
Tőlem aztán dobáljanak, amit csak akarnak, még archiválni is szoktam őket, hogy aztán majd négy év múlva elővegyem és a felelőtlen ígéreteket számon tudjam kérni. Lehet, hogy egyszerűbb lenne egy kis matricával ellátni a postaládákat, melyen jelzi a polgár a következőt. Pl. „ Ide, ne dobj be semmit, aktivista, mert meglakolsz! „ „ Tűnés a postaládámtól te káder! „ „ vigyázz, harapós postaláda! „ Vagy ilyesmi. Mert ugye, szóból ért az ember. Vagy nem.
Egyébként a kézbesített „ nemzeti „ anyag először is azt tudakolja, hogy nemzetiségi vagyok-e. Vagyis akarom-e bevetetni magam az ilyen- olyan névjegyzékbe. Roma biztos nem vagyok, de ruszin sem, meg egyéb nációhoz tartozónak sem érzem ( még ) magam, tehát ez kuka. Egyébként nekem így első látásra meglehetősen bonyolultnak tűnik a „ kérelem „. Az átlagpolgár ezt eleve kidobja, mert így kezdődik: „ Nemzetiségi választópolgárként történő nyilvántartásba- vétel „. Sokan nem is olvassák tovább, vagy ha igen, akkor jön a következő: „ fogyatékossággal élő választópolgár segítése „. Mivel szerencsére a magyar lakosság java részére ez sem vonatkozik, ( még… Hála Istennek ), sokan ekkor dobják a kukába a három az egyben lapot. Most jön azonban a lényeg, a „ személyes adatok kiadásának megtiltása iránti kérelem „, a harmadik felvonás. Na, ez viszont sokakra vonatkozhat, mondhatni minden választásra jogosult magyar állampolgárra. Ha ezt szeretnénk megtiltani, akkor erőt kell venni magunkon és a féloldalnyi kötelező adatszolgáltatást teljesítenünk, majd a lap másik oldalán ikszelnünk, hogy mit akarunk megtiltani. De ettől még meggyőződésem, hogy akkor is megtalálnak az aktivisták, ha a névjegyzékben szereplő adataimat nem adhatják ki. Tehát ez egy kapitális mókusvakítás.
Értesítést fog küldeni a választási iroda, hogy méltóztattak-e elfogadni a kéréseimet, ehhez megint rengeteg adatot meg kell adnom. Majd fognom magam, és vagy személyesen kell elvinnem a helyi választási irodába a levelemet, melyet gondolom, nem kezelnek úgy, mintha ajánlva érkezett volna, tehát akár ki is dobhatják a kukába, vagy pedig levélben kell beküldenem. A cím a www.valasztas.hu oldalon megtalálható, közlik velem egy mellékelt levélben. A hetvenöt éves Mari néni szerintem itt feladja, mert nem tudja, hova kell beadnia a kérelmet. Tehát ez egyáltalán nem bonyolult, csak úgy érzed, kedves választópolgár! Csak, hogy csináljon már valamit a kedves Nemzeti Választási Iroda. Ne unatkozzanak már annyira, ha már pár hónap múlva úgyis az övék lesz a főszerep.
Itt tartunk ma, feketén és fehéren, a hülyeség kulminálódik, a helyzet lassan, de biztosan fokozódik és az oroszok még nincsenek ugyan a spájzban, de lehet, hogy már Orbán, Földi László, Romhányiné dr. Balogh Edit, Volner János, Czinege Imre és társai ott vannak a postaládámban. Megyek is és megnézem! Vidám kampányt mindenkinek.
Lőrinczy Veronika
Utóirat: Egyébként a postán küldött tájékoztatóban az szerepel, hogy a www.valasztas.hu-n is megtalálható a megküldött nyomtatvány, de én azt nem találom! A főoldalon a külföldiek választási névjegyzékbe való hirdetése fut. Nyilván, ez sokkal fontosabb a hatalomnak, mint a fenti dokumentum… Nem csoda! Sok szavazót nyernek általa. Maguknak, persze.
Kép forrása ITT