Mostanában egyre több köszönetet kapok azoktól az olvasóktól, akiknek vagy a nyilvánosság erejével, vagy pedig szépen csendesen a háttérben segítek. Ez a dolgom, ezért vagyok. Legalábbis így érzem. Természetesen kapok kritikát is, sokszor jogosat, mert mindenki hibázik, aki dolgozik. Aztán persze vannak az irigyek, no meg azok, akik legszívesebben megkötöznék a kezemet, leragasztanák a számat egy nagy ragtapasszal, a szememet kendővel kötnék be, és a fülemet is bedugaszolnák annak érdekében, hogy ne írhassam meg az igazságot. Mindazt, ami körülvesz bennünket.
Kistérségünk dolgait, a tényeket, a híreket, melyek szentek, és persze azt ami mögöttük van. A vélemény ugyanis szabad. Új évet írunk, a régi, már megszokott szerkesztési elvekkel. Boldogan dolgozom, szeretem a munkám. A minap egy kedves ismerősöm küldött nekem egy kis levelet, hozzátette, hogy " ez nem kritika volt, hanem dicséret ". Most ezt a kis idézetet osztom meg Önökkel, Veletek. Talán ezért is érdemes ezt az oldalt szerkesztenem. Ha Ön is küldene nekünk híreket, linkeket, képeket, ide megteheti: szerkesztoseg@miabonyunk.hu
Szerkesszük továbbra is együtt oldalainkat!
Lőrinczy Veronika főszerkesztő
Íme, az idézet:
" A világban minden nap számtalan esemény játszódik le, ám csupán egy részükről tájékoztat bennünket a média. A különböző események között az újságíró szelektál, ő dönt arról, hogy beengedi-e őket a nyilvánosságba – ezért nevezik az információk kapuőrének. Döntésében nemcsak szubjektív szempontjai, de az emberek feltételezett elvárásai is vezérlik, hiszen célja általában éppen a közönség létszámának maximálása. Azokról az eseményekről számol be, amelyeknek nagy hírértékük van, azaz számíthatnak az emberek érdeklődésére. Minél több embert érint, minél váratlanabb, minél közérthetőbb egy esemény, annál valószínűbb, hogy bekerül a hírekbe."