Az alábbiakban közzétett írás valódi lavinát indított meg. Rengetegen osztották meg a cikket és idő közben kiderült, hogy egyik kedves Olvasónk felismerte kutyusát, melyet nem ő dobott ki a megnevezett helyre, hanem vélhetően az az ember, akinek elajándékozták. Ha tudták volna, biztosan nem adják neki. Olvasónk férje még éjjel megpróbálta megkeresni a kutyust, azaz Foltit, de már nem találta. Kedves, doktornő ismerősöm is elképedt a történet láttán és mivel reggel arra vezetett útja, megnézte volna a kutyust ő is, de nem találta. Talált viszont helyette két másik kidobott ebet. Sajnos lefényképezni nem tudta őket, de ezúton kéri az olvasókat, hogy amennyiben tehetik, fogadják be őket! Íme, előző szomorú történetünk:
Rovatunkat Medveczkiné Tóth Edit PURINA Takarmány Kisáruháza támogatja.- gazdit keresünk!- Az alábbiakban Olvasónk levelét teszem közzé: " A napokban Abonyból bicikliztem Újszászra, mikor arra lettem figyelmes, hogy a 4-es elkerülőtől kb. 1 km-re, az első leágazásnál jobbra, a fák tövében egy kidobott kutya vesztegel. Bárki is rakta ki, „nagyon gondos” gazdi volt, hiszen egy kb. fél literes lábast is kitett mellé, gondolom azért, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa. Ezen kívül gondja volt arra is, hogy a szerencsétlen állat ne tudjon utána menni, mert közelebb menve láttam meg, hogy a két első lábára erősen sántít, minden lépés erős fájdalmat okoz neki.
Azóta minden nap kitekerek hozzá, viszek neki enni, friss vizet, és próbáltunk ideiglenes búvóhelyet eszkábálni neki, mert teljesen védtelenül feküdt ott szegény. Nagyon fél, de ez nem csoda, kijuthatott neki bőven az emberi gonoszságból.
Sajnos én magam nem tudom befogadni, mert van egy pár macskám, akik szintén az utcáról kerültek hozzám.
Mivel autóm sincs, így még elhozni sem tudom onnan, így arra jutottam, hogy Öntől, ill. a nyilvánosságtól kérek segítséget.
Arra szeretném kérni, ha lehet, hívja fel rá a figyelmet a weboldalon keresztül, hátha valakinek megesik rajta a szíve. Talán sikerül még szegény kutyának átélnie, hogy nem minden ember gonosz, és sikerülhet szerető gazdára találnia.
Addig is én töretlenül járok ki hozzá, hogy legalább enni-inni tudjon, s pár jó szót halljon.
Mellékelten küldök róla egy képet.
Segítségét előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Varga Csilla