Rovatunk támogatója Medveczkiné Tóth Edit PURINA Takarmány Kisáruháza. - Maximum annyi volt a „ bűnük „, hogy világra jöttek. Kutyamama nem tehet arról, hogy négy tündéri kölyöknek adott életet. Április 25-én éjjel tíz órakor az abonyi polgárőrség munkatársa hívott telefonon és elmondta, hogy az abonyi MÁV állomás dolgozói szóltak nekik, hogy kiscicák vannak a nyilvános vécében, pontosabban a budiban, egészen pontosan annak undorító poklában, feneketlen mélyében. „ Mit csináljunk? „- kérdezte ismerősöm kétségbeesve, és elmondta, hogy iszonyú hangokat hall valamiféle nejlonból. Javasoltam neki, hogy valahogyan próbálják meg kiszedni a zacskó tartalmát, legalább nézzék meg mi az. Ha életképtelennek tűnnek, humánusabb megoldás számukra a kegyes halál.
Eszköz nem lévén, hoztak otthonról hosszú gereblyét, egyebet, majd éjjel 11 órára kivették a pokolból a „ valamiket „. Kiderült, hogy egyáltalán nem cicák voltak ők, hanem négy darab tündéri pici kutyus, szemük még csukva, láthatóan jó bőrben. „ Nem tudjuk hazavinni őket, jaj! A mi kutyánk megölné őket… „- mondta ismerősöm kétségbeesve. Megkerestem nekik a Ceglédi Állatmenhely számát, mert úgy hírlett, hogy ők éjszaka is kijönnek. Aztán jött a kellemetlen meglepetés. Mert ott elmondták nekik, hogy mivel az abonyi önkormányzatnak a gyömrői menhellyel van szerződésük, ők az illetékesek. Gyömrőt nyilván nem hívtuk, mert nem is jöttek volna. Viszont felmerül a kérdés és egyben az eset tanulsága is, hogy vajon miért Gyömrővel és nem Cegléddel kötött a helyhatóság szerződést? Számos esetben a távolság gátja a megfelelő intézkedéseknek. Aztán utóbb kedves, állatmentésben jártas ismerősömtől megtudtam, hogy az állatmenhely vélhetően a halállal lett volna egyenlő a kiskutyák számára….
Szóval, miután az állatmenhellyel nem boldogultunk, jött a nyilvánosság ereje, hátha. Bíztam a csodában, ezért a honlapra felhívást tettem ki, és kértem az olvasókat, hogy segítsen valaki, etesse néhány napig az árva jószágokat. A csoda nem maradt el. Nagykőrösi kedves Olvasónk jelentkezett és bevállalta a kutyusokat. Már többször táplált kutyát mesterségesen. „ te egy hős vagy! „- mondtam neki. „ Nem, nem vagyok az, csak nagyon szeretném megmenteni a kutyákat! „ Persze ahhoz, hogy az éj leple alatt az ebek Nagykőrösre utazzanak, kellettek a polgárőrök, akik autót szereztek, és leszállították az ebeket az ideiglenes gazdihoz. Persze ezek után majd kellenek befogadók is.
Beszámolunk a fejleményekről, és természetesen gazdit is keresünk a megmentett kutyusoknak! Érdeklődni: 30/9-670-313
LŐVE