Csányi Rudi kocséri amatőr fotós barátunk ismét nagyot alkotott, egy úgynevezett haragos siklót, azaz Coluber caspiust kapott lencsevégre a tőle megszokott remek minőségben. Néztem a szakirodalmat és nem értem, hogyan került őkelme éppen Kocsérra, hiszen itt még nem találkoztak vele a szakemberek. Megtudtam, hogy az egyik kocséri tanyára ment be a haragos sikló. Először a gazda nem tudta, hogy kutyája miért zajong. Kiderült, hogy a képen látható hüllő „ szórakozott „ vele. A gazda szólt a fotósnak, aki lefényképezte az állatot, majd egy fedett edénybe helyezték, és kivitték a portáról, szabadon engedték. A gazda Rudinak elmesélte, hogy ez nem az első eset volt, hogy a tanyáján ilyen állatot látott. Most nem harapta meg őt, de korábban bizony már előfordult ilyen eset.
Minden esetre, jó, ha tudják, hogy harapása ugyan nem mérgező, de tud nagy fogaival fájdalmas sebeket ejteni. A sebbel az a baj, hogy nagyon nehezen gyógyul. Ha látják tehát, fedezékbe! A szakirodalom szerint egyébként az értéke nem kevesebb, mint félmillió forint! Ezt tőlem tudta meg a fotós. Tehát ne bántsák őkelmét semmi esetre sem.
A szakirodalom azt írja róla, hogy Magyarországon, mint minden hazai kétéltű és hüllő, a haragos sikló is védett. Ritkasága miatt fokozott védettséget élvez, eszmei értékét 500 000 forintban szabták meg. A haragos sikló (Coluber caspius) egy nagyméretű eurázsiai kígyófaj, amely nevét agresszív viselkedéséről kapta. Támadásainak hevessége miatt a népnyelv ugró siklóként is ismeri. Közeli rokona a balkáni haragos sikló. A faj Európában csak a Balkán bizonyos vidékein és a Fekete-tenger partvidékén fordul elő, Magyarország területén két elszigetelt populációjáról tudunk a Budai-hegységben és a Szársomlyón. Átlagos testhossza 160-180 centiméter, bár néha még nagyobbra is megnőhet. Feje és szemei is meglehetősen nagyok. A kifejlett példányok háta szürkésbarna, hasa sárgás.
A haragos sikló az októberben kezdődő telelést csak május elején szakítja meg. Elsősorban madárfiókákkal és rágcsálókkal táplálkozik, de olykor gyíkokat és ízeltlábúakat is elfogyaszt. Ha napozik, azt rejtekadó aljnövényzet közvetlen közelében teszi. Zajosan menekül, jóval nagyobb ellenfelét is megtámadja. Természetesen – sikló lévén – harapása nem mérgező, azonban hegyes fogaival fájó sebeket tud okozni. A párzásra május és június fordulóján kerül sor, a nőstény ezután mintegy egy hónappal 6-16 tojást rak avar, kövek vagy moha alá. A kezdetben 0,5 méteres hosszú fiatalok augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki.
LŐVE