Épp csak vége lett a tanévnek és máris Salgóbányára utaztunk, hogy indiánosdit játsszunk.
Miért pont indiánok akartunk lenne? Nagyon egyszerű a válasz, melyet Roger S. Gottlieb „Ez a titokzatos föld” című könyvében így fogalmaz meg:
„Az indiánok úgy gondolták és ma is úgy gondolják, hogy az ember rokona a többi élőlénynek, és nem felsőbbrendű azoknál. A természet egy nagy közösség, amelynek minden tagja - az embert is beleértve - kölcsönösen függ egymástól. Az indiánok nemcsak vigyáztak a természetre, hanem örömmel és csodálattal szemlélték annak szépségeit.”
Salgóbánya ideális helyszín egy ilyen tábor lebonyolításához. Minden feltétel adott. A természet közelsége, a gyerekek szabadsága. Nem tudom, hogy miből adódott, de olyan jó gyerkőcöket sikerült összetoboroznunk, akikkel öröm volt együtt lenni.
Olyanok voltunk, mint egy igazi törzs, egy nagycsalád. Eseményben gazdag boldog és örömteli 6 napot töltöttünk el. Mindenkinek volt saját indián neve. Készítettünk fejdíszt, álomcsapdát, indián ruhát, kőbaltát és sátrat. Sokat játszottunk, íjászkodtunk, vetélkedtünk, hatalmasakat nevettünk. A portyázások sem maradtak el, a közeli Salgó várába, a Bánya tóhoz, és a Somoskő várában. Sőt mi több lovagi tornán is részt vettünk,- kétszer is.
A mai technika felhasználásával szülők megnyugtatása érdekében minden nap képekkel számoltunk be a napi eseményekről, melyek hűen tükrözték hangulatunkat. A napi chet szerepét a tábori posta töltötte be, melyen keresztül üzentek a gyerekek felnőttek egymásnak. Sok – sok érdekes üzenet született. Volt kívánságlista, találka, köszönet, játék kihívás stb.
Jó volt látni a sok kis szorgos kéz munkáját, akik szívesen segítettek a terítésben, mosogatásban, rendtételben.
Ez a tábor valójában az összefogásról is szólt. Villámló Kés napról – napra elkápráztatta a gyereksereget a finomabbnál finomabb ételekkel. Volt, aki borravalóval akarta köszönetét kifejezni, a finom ebédért.
Jelentős támogatóink voltak:
- PEZE Pékség állta a táborozás összes kenyér és péksütemény készletét.
- Fekete Tibor a táborozók egy napi étkezési ellátását.
- Szebeni Zoltán rengeteg négercsókkal, Abonettel támogatott bennünket.
- A csomagok szállításáról Komáromi Attila és Polgár Róbert szülők gondoskodtak.
- Csendes Tibor táborunk főszakácsa.
- Valójában minden szülő, aki csak tudott segített egy üveg lekvárral, burgonyával, hagymával, zöldséggel, vagy épp játszóházi kellékkel.
Köszönet érte, mert, ezen támogatások nélkül lényegesen szegényesebb lett volna az együtt töltött néhány nap.
Ami még számunkra nagyon meglepő volt, a Nógrád Volán rugalmas hozzáállása a gyermekcsoport láttán. Egyből kaptunk külön buszt, mindenféle plusz ellenszolgáltatás nélkül.
Az időjárás is kedvezett számunkra, igaz esőben indultunk és esőben érkeztünk, de szerencsére egyszer sem áztunk el, és az esőnapi programok mind – mind a tarsolyunkban maradtak. Így bátran vágunk bele a jövő évi tábor szervezésébe, mert már most összeállt a tábor programja, ami az idei évből kimaradt!
Várjuk a kis indiánok jelentkezését Pocak Hontas, Leg Inkább és Hosszú Láb!