„ Honosítva vagyok, letettem az állampolgári esküt, nekem nem ezt tanították, az alaptörvényben, a magyar alkotmányban nem ez szerepel, én nem ebből vizsgáztam! Ami Nagykőrösön folyik, az elképesztő! Nem arról szól az alaptörvény, hogy akinek baja van, az haljon éhen! Nagykőrösön viszont ezek szerint így gondolkodnak a városvezetők. „- mondja elkeseredetten a 61 éves algériai származású férfi, aki húsz éve él magyar feleségével Nagykőrösön. Kálváriája 1997-ben kezdődött, ekkor vett megy a településtől négy kilométerre egy ingatlant, melyen a felépítmény az övé, a föld viszont az önkormányzaté. Ezen idő óta képtelen egyezségre jutni, mert a Földhivatalban nem tud egyedül intézkedni. Minden megoldást javasolt már, de csupán annyit szajkóznak a hatóságok, hogy bontsa le az épületet, és menjen el. Adás- vételi szerződése van, már kétmilliót ráköltött az épületre, mely romos állapotban volt.
Most osztatlan közös tulajdonban van az ingatlan. Szerette volna, ha az önkormányzat vagy eladja neki a földterületet, melyen a ház van, vagy ők veszik meg az épületet. De a helyi önkormányzatnak egyik megoldás sem volt jó. Azeb Michael egyszerűen nem tudja elhinni, hogy 1997 óta szórakoznak vele, ezért kezdett éhségsztrájkba Nagykőrös centrumában, a polgármesteri hivatal előtt. A férfi súlyos cukorbeteg, így az életébe is kerülhet az akció, gyógyszerét sem vette be, de már nem törődik vele, keresi az igazát. Azt mondja, hogy itt csak a hatalmaskodás, visszaélés megy, a szegény emberek nem számítanak.
„ Már az első nap, azaz ma az éhségsztrájk megkezdésekor, szeptember 5-én értek atrocitások, no nem a rendőrség részéről. Én csak gyakorlom az alaptörvényben rögzített jogaimat, akciómat bejelentettem a rendőrségen, nagyon segítőkészek voltak. Ők is voltak már a helyszínen. A járókelők kérdezősködnek, van aki egyet ért, van aki nem. Nagy rendezvény van a városban három napig, nem véletlen, hogy ezt az időpontot választottam, talán végre felfigyel a bajomra valaki! A helyi önkormányzat, vagy a hivatal részéről még nem jött ide senki sem hozzám, pedig már hosszú órák óta itt vagyok. Úgy tűnik, hogy pont az érintetteket nem érdekli, mi történik itt. Korábban Magyarországon tanultam, majd ide költöztem, megházasodtam, magyar a feleségem, de ő is nagyon beteg. El szeretnénk adni az ingatlant, szükségünk van a pénzre. Vagy az önkormányzatnak, vagy valaki másnak. De addig másnak nem tudjuk eladni, míg meg nem vettük a földet az önkormányzattól. Nem adják! Én azt gondolom, hogy rosszul gondolkodnak! Ha idegen ember lenne a kertemben, megvenném inkább a házát, csak tűnjön el! De nem! Hatalmaskodnak, azt mondanak, amit akarnak, visszaélnek hatalmukkal, packáznak az emberekkel, egyszerűen elegem lett belőle! Nagyon beteg vagyok, de már nem számít semmi sem! „- mondja az elkeseredett férfi
Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest megyei Rendőr- Főkapitányság sajtószóvivője kérdésemre elmondta, hogy a Nagykőrösi Rendőrkapitányságra egy személy tett bejelentést az említett esetről. Azzal kapcsolatban további rendőri intézkedésre nem volt szükség. Így a férfi teljesen jogszerűen éhségsztrájkol Nagykőrösön,a városközpontban,a polgármesteri hivatal előtt, egy három napos nagyrendezvény kellős közepén!
Mindenesetre, ha én lennék a „ városvezetés „ legalább odamennék hozzá, keresve a békés és mielőbbi, szerencsés kimenetelű megoldás lehetőségét.
Lőrinczy Veronika
Képek még IDE kattintva