Idén is megemlékeztek ünnepélyes keretek közt a véradókról, megköszönve áldozatkész segítségüket. Most Pestő Istvánné szervező beszédét adom közre:
Kedves Véradók, Kedves Vendégeink!
Tisztelettel köszöntöm a mai rendezvényünkön megjelent véradókat, vendégeinket, és valamennyiünk nevében köszöntöm Turiné Tóth Csillát, a vöröskereszt munkatársát és egyben a ceglédi szervezet megbízott vezetőjét. Végtelenül szomorú bejelentéssel kezdem mondandómat, még akkor is, ha ez a mai nap az ünnepé. A közelmúltban meghalt vezető beosztásban lévő munkatársunk, a nyáron pedig egy többszörös véradó. A temető csendje körül veszi Őket, nyugodjanak békében. /A jelenlévők néma felállással tisztelték meg emléküket/
Kedves Véradók! Kedves Vendégek!
Nagyon nehéz pillanatok ezek. Az imént a halálról, a következőkben pedig az életről szólunk. A Magyar Vöröskereszt 1939 óta vesz részt a térítésmentes véradás szervezésében. Aki önzetlenül vérét adja embertársainak, az saját magát adja. Aki vérét adja, teljes szívvel teszi, hálát és köszönetet nem vár érte.
Aki vért ad, az életet ad, mert ismeri az élet örömét. Aki önként a vérét adja, az biztosan látott már beteg gyermekarcot, reménybe és orvosi köpenybe kapaszkodó idős kezeket. Biztosan találkozott már olyan embertársával, akinek gyermeke, családtagja, vagy ismerőse számára egy általa ismeretlen véradó jelentette az életet. November 27-e a Véradók Napja. A Magyar Vöröskereszt jóvoltából ez az a nap az évben, amikor a társadalom minden felelős tagja legalább néhány percre, legalább egy gondolat erejéig köszönetét és tiszteletét fejezi ki a Véradóknak. A véradás nagyszerűsége az önzetlenségben és az együttérzésben rejlik, abban, hogy erre a vérre bármikor bárkinek szüksége lehet, és ez egyben bármikor és bárkinek az életet jelentheti!
Ilyenkor nem számit a tűszúrás, nem számit a várakozási idő, csak az számit, hogy a véradás életet ment. Előfordulhat, hogy gyerekünk, vagy családtagunk az, akiért szó szerint a vérünket adjuk. Ez természetes. Segítünk, ahogyan és amilyen gyorsan csak tudunk. De egy ismeretlennek segíteni, akiről nem tudunk semmit, nem tudjuk, hogy hol van az otthona, nem tudjuk, hogy milyen korosztályba tartozik, nem tudjuk, hogy otthon kik aggódnak érte, kik reménykednek abban, hogy időben érkezik meg az éltető vér, az már emberbaráti érzés.
Igen. Kedves Véradók ez az Önök részéről igazi emberséget jelez!
A mai napon köszöntöm én is őszinte tisztelettel és nagyrabecsüléssel a véradókat, a véradás területén segítő dolgozókat, nővéreket, orvosokat, a szervezőket, az aktivistákat.
A megvendégeléshez, az ajándékozáshoz köszönetünket fejezzük ki az Abonett Élelmiszergyártó és Kereskedelmi Kft ügyvezetőjének Szebeni Zoltánnak, Kovács Tibornak a Kék Láng Kft. igazgatójának, Donkó Károly fazekas-mesternek, a TESCO Áruház igazgatójának, Abony város önkormányzatának és a Gedi-Press Reklámstudiónak, akik a
véradási tájékoztatóinkat térítésmentesen hirdetik.
Kitüntetett véradók 2014. évben:
10X Kozma Krisztina Radák K. u. 77., Molnár István Zsoltné Széchenyi u. 9., Molnár Sándorné Székely B. u., Szaniszló Imre Méri I.u. 10., Szabados Jánosné Nagykőrösi út 42., Torma Józsefné Szemere B. u. 60.
25X Speckner Nándorné Nagykőrösi u. 15.
30X Dósa István Ujszászi út 16., Habara János Móra F. u. 14. nov. 14.
40X Dózsa László Bodócs-köz 49. , Haraszti László Október 6. u. 1/b.
50X Berta Sándor Szelei út 70/a., Varga Tibor Abonyi L. u. 1/b.
70X Kiss Lászlóné Rákóczi F. u. 36/a. Szabó Gyula Szolnoki út 104.
80X Szekeres László Kapisztrán J. u. 31.
A Véradókra a jövőben is számítunk, a mottó mindig érvényes „Adj vért, megmented három ember életét.
Pető Istvánné véradás-szervező
Vers /elmondta Pászti Angelika a Somogyi I. Iskola tanulója, felkészítő tanára Nagy Józsefné/
Náhóczki János: Ember vagy!
Mi ez a pár csepp vér? Neked szinte semmit!
De másnak e néhány csepp, az életét jelenti.
Kevésből lesz sok, sokból pedig tenger,
S tengernyi vérrel már segíthet az ember.
Láttad már haldokló, lázas gyermek arcát?
Ki életéért vívta esélytelen harcát?
Néztél már reménnyel teli kis szemébe?
Kezedet adtad már gyönge kis kezébe?
S ugyanaz a gyermek, néhány hónap múlva,
Erős kis kezével, a homokozót túrta.
Mert volt aki segített! A vérét adta érte!
Ha most így láthatná, mondaná: Megérte!
Egy tűszúrás a karon, csak pár csepp a tengerből,
S újra élet lehet, a halódó életből.
Hálát ezért ne várj, nincs idő arra,
Életéért harcol, ki véredet kapja.
Magadnak légy hálás, hogy segítettél élni,
Reményteleneknek, életet remélni.
Nem lettél ünnepelt, magam is belátom,
De új életet adtál, s ember vagy barátom!