December 25-én délután, naplementekor azon szerencséseknek, akik éppen úton voltak, kinéztek házuk ablakán, vagy éppen a szabadban tartózkodtak, csodálatos égi jelenségben lehetett részük. Fura felhők jelentek meg a horizonton, és a Nap lemenő sugarai sárgára festették őket, az ég fent vészt jóslóan sötétkékben pompázott, lejjebb halvány enciánkékben játszott az égbolt, a Nap vakítóan ragyogott, és vérvörösre festette a táj alsó részét. Röviden, tömören így írható le a különösen télidőben nagyon ritkán látható természetes színpompa. Ezekkel a képekkel szeretnék minden kedves Hirdetőnknek és Olvasónknak további kellemes Karácsonyt, hosszú hét végét kívánni szeretettel. A képek egyébként az autóból készültek, éppen anyukámhoz tartottunk családi ünneplésre, és csak nagyjából képesek azt az élményt visszaadni, amiben nekem és kis családomnak része volt.
Egyébként jelentem, a téli napfordulón is túl vagyunk már. Ezek után csak hosszabbak lesznek a nappalok, gondolom mindannyiunk nagy- nagy örömére.
Téli napforduló az a pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól. Az északi féltekén a téli napfordulóig a Nap északról délre halad, utána pedig délről észak felé kezd mozogni, és az év legrövidebb nappalát (következésképpen a leghosszabb éjszakát) adja.
A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap – a mi földrajzi szélességünkön – délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Baktérítő a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az egyenlítő felé. A déli félgömbön ez a nap a nyár közepe. Mi a gyakorlatban december 1-jétől számítjuk a telet (meteorológiai tél), a kínaiak és a régi kelták – láttuk – november elejétől. Az ő naptárukban a téli napfordulat az évszak közepe.
Lőrinczy Veronika