Szulák Andrea (Sz. A.): Mindig abban, amit éppen akkor csinálok, de mindig el szoktam mondani, hogy az igazi hivatásom az éneklés.
J. P.: Igen, a mai estén Szulák Andreát, mint énekesnőt láthatjuk Abonyban. Szving, szerelem, Szulák a műsor címe. A szving műfaja mellett még milyen zenei műfajok állnak közel a szívéhez?
Sz. A.: Alapvetően klasszikus zene rajongó és függő vagyok, de a jazz, a szving, a funky, bizonyos pop zenékben, de még a rockban is van olyan számok, amiket szívesen hallgatok.
J. P.: A mai koncert repertoárjában van kedvenc dala?
Sz. A.: Azokat a dalokat fűztük egy csokorba, amelyek valamikor, valamiért nagyon-nagyon fontos szerepet játszottak az életemben, így mindegyik az.
J. P.: A Studio 11 Ensemble együttessel fog fellépni a mai estén. Régóta dolgozik velük?
Sz. A.: Nagyon. A pályám kezdete óta. Még a Magyar Rádióban dolgozott a Studio11, amikor megismertem őket. Persze azóta kicserélődtek már a tagok, és a mai egy egészen új formáció. Rengetek fiatal, nagyon-nagyon tehetséges zenész ül ott, és azt hiszem, hogy méltó módon viszik tovább a Studio 11 nevét.
J. P.: Ki inspirálta arra, hogy erre a pályára lépjen? Van példaképe?
Sz. A.: Nincs. Valahogy úgy volt kódolva kezdetektől fogva, hogy ide sodródjak. Voltak „varga-betűk”, amikor még középiskolás koromban képzőművésznek készültem, de szerintem ez írva vagyon.
J. P.: Ma is dolgos nap áll Ön mögött, hiszen Pestről érkezett hozzánk, Abonyba, méghozzá a „Szépség és a szörnyeteg” című darabról, amiben Teamamát játssza. Milyen érzés egy Disney karakternek a bőrébe, pontosabban zománca mögé bújni?
Sz. A.: Imádom. Isteni jó zenéje, és egy nagyon kedves történet. Ráadásul a gyerekem első kedves olvasmányai közé tartozott a „Szépség és a szörnyeteg”, így neki nagyon nagy öröm volt látni az anyukáját Teamamaként a színpadon. Azt hiszem életemben nem izgultam annyira, amikor Ő ült a nézőtéren.
J. P.: Mennyiben különbözik a Disney mesében látott Teamama Szulák Andrea Teamamájától?
Sz. A.: Az ember, amikor egy szerepet játszik, akkor mindig magából kezd el elsősorban táplálkozni, még ha nem is teljes egészében önmagát alakítja a színpadon. De vannak olyan eszközök, olyan élmények, gondolatok, amik segítenek, hogy a felszínre törjenek ezek a szerepek. Az, hogy édesanya vagyok, nyilván nem véletlen, hogy hozzásegített engem ehhez a szerephez.
J. P.: Nem először jár Abonyban. 2013-ban is fellépett ebben a városban, éppen az abonyi Kultúra Háza átadása tiszteletére, akkor még nem a színpadon, hanem a főtéren, szabadtéri koncert keretében. Az abonyiak szeretik Önt. Nagyon szeretjük Önt. Mi sem bizonyítja jobban, mint ez a teltházas előadás. Mit üzen az abonyiaknak?
Sz. A.: Először is nagyon köszönöm, hogyha szeretnek. Ez nekem nagyon fontos, ez az üzemanyagom. Mindig, amikor egy helyre újból és újból vissza tudok térni, akkor már el is hiszem. Gyanítom, hogy az abonyiak tényleg szerethetnek, hogyha már másodszor ide jövök. Bármikor, csak szeressenek tovább, nincs messze Abony, szaladok, énekelek, amikor csak akarják!
J. P.: Várni fogjuk legközelebb is!
Sz. A.: Nagyon köszönöm a jóindulatot! Isteni a kávé, gyönyörű a Művelődési Ház, és jók voltak a kérdések.
J. P.: Köszönjük szépen!
Jandácsik Pál, Fajka Zsanett