A magyar kultúra igazi ünnepének számító felemelő és lélekmelengető programot rendeztek Nagykőrösön az Arany János Kulturális Központban. Mintegy 120 diák részvételével kínáltak az érdeklődőknek remek élményt a A XII. Kárpát-Medencei Magyar Középiskolai Arany János Balladamondó Verseny szervezői. Én magam is ott jártam, és interjút készítettem Csík Jánossal, a Csík zenekar vezetőjével, és Zalán Tibor abonyi származású, nagykőrösi kötődésű költővel. Az újságíró szakma egyik legkedvesebb pillanatai azok, amikor olyan Emberekkel találkozom, akikkel egy pár perces beszélgetés maradandó élményt okoz a cikkírónak. Most ez történt, mindketten boldogan meséltek a magyar kultúráról, a versekről, Nagykőrösről, no és persze a versenyről. A Velük készített beszélgetés a Nagykőrösi Önkormányzati Hírek következő számában olvasható majd, de a MiAbonyunkon is elérhető lesz. Egy résztvevő abonyi diákot is faggattam arról, hogy neki mit is jelentett ez a verseny. Ő volt egyedül az, aki Abony város színeit képviselte, Pozsonyi Alexandra a Kinizsi Pál Gimnázium és szakközépiskola diákja, felkészítő tanára Balog Katalin.
Alexandra lapunknak elmondta:
Jó volt. Új élményeket szereztem, mivel mindenki másképp mondta a balladákat, így sokat lehet belőle tanulni, és érdekes is volt , hiába hallottam ugyanazt a verset. A Kinizsi Pál Gimnáziumba járok a 12.a osztályba, Balog Katalin tanárnő készített fel nagy örömmel, volt egy kisebb selejtező. Mikor onnan továbbjutottam már annak örültem hogy egy ilyen ''Nemzeti'' balladamondón részt vehetek ahol különböző emberekkel találkozhatok. Nagykőrös egyszerűen gyönyörű volt. Még így is hogy a fák ágai levelek nélkül a parkok virágok nélkül voltak. Az emberek segítőkészek, kedvesek voltak. A múzeumba sajnos nem jutottam be mivel hatalmas tömeg vonult át, de a kiállítás, a Csík zenekar koncert igazán nagy élményeket okozott számomra. Igazság szerint már akkor nyertem mikor elmondtam a verset, hisz a zsűri arcán csak mosolyt láttam. Számukra tényleg az volt a fontos, hogy minél több diákot halljanak ahogy továbbviszik ezt szép hagyományt.
Lőrinczy Veronika