A tavasz közeledtével a fagymentes, enyhe napokon már hozzáláthatunk a gyümölcsfák metszéséhez, ápolásához is. Ehhez szeretnénk néhány hasznos tanáccsal szolgálni.
Először tisztítsuk meg, kaparjuk le a fák törzsét és a vastag ágakat a rajtuk levő, felváló kéregpikkelyektől, s az összegyűlt törmeléket égessük el. Az alma-, a körte- és a szilvafák különösen hajlamosak arra, hogy sűrű koronát neveljenek, ezért muszáj elvégezni a koronaritkítást. Ne sajnáljuk a fákat, bátran vágjunk az ágakból, a fa meghálálja ezt a fajta törődést (is). Időnként szálljunk le a létráról – amit munka közben biztonságosan megtámasztottunk –, és alaposan vegyük szemügyre, hogyan alakítsuk tovább a fát. Azt sem árt átgondolni, hogy fiatalító vagy fenntartó metszés szükséges- e az adott növénynek (lásd rajzainkat).
Gondozni muszáj!
Kezdetnek az egymást keresztező, befelé növő ágakat kell tőből kimetszeni vagy kifűrészelni. Így járjunk el a törött, sérült, felkopaszodott ágakkal is. Ezáltal a megmaradó termőrészek több fényhez jutnak, a rajtuk levő gyümölcsök biztosabban megtermékenyülnek. Erős metszéssel alakítjuk a hosszanti növekedést, míg termőágat gyönge visszametszéssel nyerhetünk. A visszametszést mindig a megfelelő szögben és magasságban kell a rügy felett elvégezni, ne túl magasan és ne túl alacsonyan: kb. 2-3 mm-re. Mindig a kifelé mutató rügy felett vágjunk – a rügy arrafelé hajt, amerre áll –, hogy ne befelé nőjenek a hajtások. A vízszintes hajtásoknál a felső oldalon fejlődik termőág a rügyekből. Az oldalra és lefelé tartó nyúlványoktól szabaduljunk meg. A párhuzamos csúcshajtásoknál a gyengébbiket tőből nyessük le. Mindig éles eszközzel dolgozzunk, ami vág, és nem roncsol. Az őszibarack és a szőlő termőre metszését nem kell elsietni; várjunk addig, amíg a rügyek kissé duzzadni kezdenek, és maguktól jelzik, milyen hosszú termőcsapokat kell hagyni. Gyakori hiba, hogy a kertészkedők túlterhelik rügyekkel a tőkéket. Pedig ettől nem terem több szőlő, mert a nagyobb számú fürtön a bogyók nem tudnak rendesen fejlődni. Ha valaki nem tette, még nem késő a talajba munkálni a komposztot, a tőzeges istállótrágyát vagy gombatrágyát. A díszfák és cserjék metszése egyszerűbb feladat, bár vannak, akik művészi elhivatottsággal formázzák, alakítják e növényeiket is.
Nevelő metszés:
A fa koronájának nyitottnak és lazának kell lennie, hogy a levegő és a fény elég utat találjon a belső ágakhoz is. A vezérágak megnőtt részeit mintegy egyharmadával kell visszavágni.
Agropont kertészeti szaküzlet
Abony Cserép u.1.
Fenntartó metszés:
Csak azokat a hajtásokat távolítsuk el, amelyek a fény bejutását gátolják, ezzel a fakoronát hosszabb távon is lazán tarthatjuk. Időnként lefelé is növeszthetünk ágakat.
Fiatalító metszés:
A koronát egyharmadára, felére metsszük vissza. Az idősebb fák már csökkentik a hajtások növesztését, a fiatalító metszéssel a fa újra hajtani kezd, a korona újra felépül.
Forrás:www.otletmozaik.hu