Futótűzként terjed a divat, mostanában sikkessé vált homoszexuálisnak lenni, azaz az azonos neműeket szeretni, szerelemmel. Amiért most cikket írok, az az, hogy szűkebb környezetemben is egyre inkább terjed…. No, nem a kór, mert sokan így gondolják, hanem az azonos neműek szeretete. Látok sokgyermekes anyát, aki mindentől megcsömörlött, női párral. Nem vetem meg, megverte az élet. Tudok olyanról, aki ebből él, szeretik…. Férfi, korábban felesége volt. Ez mostanában jobban jövedelmez. Aztán tudok olyat, aki így léphetett előre a ranglétrán, tudok olyat, aki roma és homoszexuális, tudok olyat, akinek megtetszett Conchita Wurst élete, ezért lett buzi… Csúnya megfogalmazás, de így van. Van, akinek apahiánya van, és valami elromlott nála gyermekkorában, őt nem vetem meg… Így sikerült. Van, akinek ezt adta a sors, hiszen eleve elrendeltetett egy genetikai hiba miatt.
Vannak olyanok is, akik azért azok, mert túl szépek, és az azonos neműektől ő megcsömörlöttek. De könyörgöm, lassan mindenki az lesz? Remélem, nem. Beszélhetünk toleranciáról, mindenről, de akkor mi lesz velünk, drága jó nemzetünk? Kölcsönkért petesejttel, vagy spermával, lombikban fogant gyermekekkel lesz tele az ország, ha növekedni szeretnénk? Én úgy érzem, megtettem, amit a haza kíván. Három gyönyörű gyermek büszke édesanyja vagyok, még akkor is, ha a korán kötött házasságom nem jött be, és elváltam. Hat éve azonban egy másik párkapcsolatban élek. Kivel? Igen, egy Férfival. Eszembe sem jutna mással. Én ilyen vagyok, lehet, hogy enyhén konzervatív? Nem hiszem. Kedves olvasó! Mielőtt kipróbálnád a másik oldalt, gondolkodj el rajta, hogy komolyan szükséged, van- e rá… Érdemes, és érdekes!
Lőrinczy Veronika