Szeretem Őket, talán az életemnél is jobban. Hárman vannak ŐK. Életem mindennapjainak megédesítői ők hárman, a gyermekeim. Két felnőtt, 25 és 23 lesz, a legkisebb mindjárt 10. Én ennyi idős koromban, mint a nagyok, már anyuka voltam, büszke anya. Semmi nem számított, csakis ők, az érzés. A minap az egyik gyermekem volt osztályfőnöke adott a kezembe egy fényképet… „ Babatabló képe, elhoztam neked. „ Szerette, nem csak a tanárnő, hanem Ő is, aki a képen van.
A TANÁRT, csupa, csupa nagybetűvel. Erika néni az. Boldog vagyok, hogy a képet megoszthatom Önökkel, hiszen a ballagáskor leadott babatablón lévő képek általában elvesznek. Ez a kép azonban visszakerült hozzám. Angyalka.
Én kicsiny, Angyalkám. Ártatlan, szépséges, szeretetre méltó és szeretetet adó. Mint a másik kettő. Szeretek anyuka lenni… Érdemes!
Ezekért a képekért, a gyönyörű pillanatokért, mindenért. Ön már anya, és abban a korban van, amikor lehetne? Tétovázik? Akkor, amikor ezt a fontos, és súlyos döntést meghozza, jussak eszébe. Ez egy nő küldetése,a többi nem igazán számít. Szeretlek benneteket gyermekeim!
Lőrinczy Veronika