Az alábbi beszédet, mely október 25-én, a Katolikus Nagytemetőben, a II. Világháborús Emlékmű avatásán hangzott el teljes terjedelmében, változtatás nélkül osztom meg Önökkel, méltó emléket állítva ezzel az összefogás gyönyörű példájának. A beszéd tartalmazza mindazok neveit, akik hozzájárultak az Emlékmű állításához.
Képgaléria IDE kattintva
Forgatókönyv és beszéd
a 2015. 10. 25.-i Katonai Háborús Emlékmű avatásához,
az abonyi Római Katolikus Nagytemetőben.
I., II. Világháborús katonanóták – Abonyi Fúvószenekari Egyesület – Varga
Gábor karnagy vezetésével
Díszőrség felállítása –
Szolnoki Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület,
Debreceni V. Bocskai István Gépesített Lövészdandár
Honvéd Társadalmi Baráti Kör Hagyományőrző Egyesület
Himnusz - Fúvószenekar közreműködésével
Vers : Megyeri Benigna Anna - „Piros, fehér, zöld a zászló”
(Köszönjük Megyeri Benigna Annának, a Gyulai Gaál Miklós általános iskola IV/B osztályos tanulójának a „Piros, fehér, zöld a zászló” című vers elmondását.)
Antalné Nagy Magdolna: Tisztelt megemlékezők, Tisztelt jelenlévők!
Tisztelettel köszöntöm a mai ünnepi eseményen megjelent valamennyi résztvevőt. Az emlékmű létrejöttében, adományaikkal, és kétkezi munkájukkal segítő önkénteseket, a támogató intézmények képviselőit, és mindenkit, aki eljött kegyelettel megemlékezni, és tisztelegni a két Világháború katonai áldozatainak új emlékműve előtt.
Külön köszöntöm Baráth Szilárd urat, aki a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok- és Háborús Kegyeleti Főosztály képviseletében van jelen.
Romhányiné Dr. Balogh Editet, Abony Város polgármesterét.
Földi László országgyűlési képviselőt,
Molnár Péter Római Katolikus Egyház plébánosát,
Nagytiszteletű Gáll Károlyt, a Református Egyház lelkészét
Köszönet az Abonyi Fúvószenekari Egyesület tagjainak, és az együttes karnagyának, Varga Gábornak, közreműködésükkel segítik rendezvényünk ünnepélyességét.
Megköszönjük a Szolnoki Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Debreceni V. Bocskai István Gépesített Lövészdandár
Honvéd Társadalmi Baráti Kör Hagyományőrző Egyesület egyenruhás tagjainak, a Magyar Roncskutató Egyesület tagjainak, valamint más Katonai Hagyományőrző Egyesület jelenlévő tagjainak, hogy velünk együtt ünnepelnek ma.
Tisztelt ünneplő közönség! A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben, a Magyar Demokrata Fórum Abonyi szervezete úgy gondolta, hogy a több évtizedes elhallgatás után, szükségessé vált emlékhelyet állítani a világháborúkban elesett katonáinknak. Akkor – ideiglenes jelleggel – egy egyszerű fakereszt állítása tűnt a leggyorsabb megoldásnak, ahol már mindenki szabadon leróhatta kegyeletét, elhelyezhette a megemlékezés virágait, ápolhatta a hagyományokat. A II. világháborúban elesett abonyi katonák emlékére, ez volt az első emlékhely, ahol az abonyiak leróhatták a kegyeletüket. Az ilyen II. világháborús emlékmű csak később épült meg a főtéren. A régi emlékmű csak a II. világháborúban elesett abonyi katonáknak állított emléket. Ez, az új emlékmű pedig az I. és II. világháborúban elesetteknek.
Továbbá azoknak a történelmi Magyarország területéről származó Osztrák Magyar Monarchia katonák emlékhelyei az emlékmű melletti katolikus temetőbe lettek temetve.
A kezdeti lelkesedés az évek során fokozatosan visszaesett, és az utóbbi időszakban, már csak néhány idős asszony maradt, akik rendben tartották, gondozták az emlékhelyet.
Az idő előre haladtával azonban ők is egyre nehezebben tudták ezt az önként vállalt feladatot elvégezni, leginkább csak az ünnepek előtt sikerült valamennyire rendbe tenniük a környezetet. Régóta foglalkoztatta őket a gondolat, hogy mi lesz az emlékhely sorsa, ha már ők sem tudnak idős koruk, betegségeik miatt eleget tenni a feladatnak.
Tavaly, a 80.-ik születésnapjuk közeledtével, három idős asszony – akik gyerekkoruk óta jó barátnők - Nagy Sándorné Pannika néni, Komáromi Károlyné Böbő néni, és Varga Béláné Erzsike néni nagy elhatározásra jutott. Úgy döntöttek, hogy a családokon belüli születésnapi megemlékezésre fordítandó összeget összeadják, így közös pénzalapot hoznak létre, hogy abból egy végleges, maradandóbb, kevesebb ápolást igénylő emlékhely kialakítást valósítsanak meg. Ám szembesülniük kellett a ténnyel, hogy hiába adtak össze – számukra hatalmas összegnek számító -, mintegy kétszázezer forintot, ez az összeg az elképzelt emlékmű anyagszükségletét sem fedezi, és akkor hol van még a munkadíj! Elkeseredetten járták a különböző fórumokat, ahol biztatást, jó szót még csak kaptak, de anyagi támogatást senki sem tudott ajánlani.
És ekkor, mint a mesében, idén tavasszal összehozta a sors őket Markó Ferenccel – a sokak által csak „roncskutatónak” ismert helyi lokálpatriótával, a katonai hagyományok lelkes ápolójával. Attól kezdve felgyorsultak az események. Markó Ferenc és társai Fekete István, Barta László, Czermann Attila, Tóth Péter, Kosztka János és még jó néhány segítőkész ember, rengeteg szabadidőt feláldozva, önkéntes alapon, sok fejtöréssel, menet közbeni újabb ötletekkel, megépítették ezt a szép, impozáns emlékhelyet. Sokat segített az építkezésen Komáromi Miklós és Dr. Megyeri Tibor is.
Varga Istvánné adományozta az emlékmű márványkeresztjét.
Az ABOKOM Kft. biztosította a kereszt felállításához szükséges munkagépet, továbbá kültéri térburkoló anyagokat. Külön köszönet nekik.
Időközben, látva az alakuló építményt, az adakozók tábora is egyre szaporodott, egyre többen jelentkeztek kisebb-nagyobb adományokkal. Ki kell emelni közülük, - a három idős néni mellett - Raffael Miklóst, a Skultéthy és Király családot, Kállai Sándort, Komáromi Miklóst, özvegy Medveczki Józsefnét, és a Római Katolikus Plébániát, akik jelentősebb összeggel járultak hozzá a megvalósuláshoz. Végül a kritikusnak tűnő díszkerítés felújítása is megoldódott, az abonyi gyökerekkel rendelkező, Monorierdőn élő Tóth János építési vállalkozó jóvoltából. Nagy Énok Sándor a hadisírjel felvésését és az emlékműnél elhelyezett rohamsisakok gyártását vállalta. A kerítés elemeinek kijavítását és felhegesztését Bene László végezte el. Az összehangolt szervezés, közös összefogás, a példás tenni akarás végül is megvalósította a három idős néni álmát, az idei Mindenszentekre és Halottak Napjára elkészült az új emlékhely.
Köszönet érte mindazoknak, akik hittek benne, támogatták, és tevékeny részesei voltak a megvalósításnak.
A kezdeményezés a térségi médiákban is komoly visszhangra talált, széles körben ismertté tette a vállalkozást, figyelemmel kísérték az építkezés fázisait.
Így jutott el a hír a Honvédelmi Minisztérium illetékeseihez is, akik örömmel vették a tervet, és támogatásukról biztosították a felajánlókat, és a mai ünnepségen is megjelentek.
Felkérem Baráth Szilárd urat, a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok- és Kegyeleti Főosztály szakreferensét ünnepi beszédének megtartására.
Köszönjük az ünnepi megemlékezést !
Most pedig hallgassuk meg Majthényi Flóra: „Mi a haza” című versét, Müller Milán, a Nagyabonyi Színkör tagjának előadásában.
Megköszönjük Müller Milánnak a szép szavalatot.
Felkérem Romhányiné Dr. Balogh Edit polgármester asszonyt, hogy az abonyi polgárok nevében mondja el köszöntőjét.
Köszönöm Polgármester asszony szavait.
Király Béláné , az első emlékkeresztet állító egykori MDF akkori helyi vezetője, volt országgyűlési képviselő szeretne néhány szóval megemlékezni.
Köszönöm !
Elérkeztünk ünnepségünk egyik legmeghittebb pillanatához – felkérem Nagy Sándornét, Komáromi Károlynét és Varga Bélánét , az emlékhely három megálmodóját, hogy lebbentsék le a fátylat az emlékmű obeliszkjéről.
Emlékmű leleplezése.
Kérem a II. Világháborús elesett katonákra emlékeztető Doni Emlékzászló előre hozását.
Felkérem a három idős nénit, az emlékhely avatásának tiszteletére, kössék fel a Doni Zászlóra a megemlékezés szalagját.
Szalag felkötés.
Megkérem Molnár Péter plébános urat, hogy a Római Katolikus Egyház nevében szentelje fel az Emlékhelyet.
Felkérem Nagytiszteletű Gáll Károly lelkészt, hogy a Református Egyház hívei nevében mondja el áldását.
Az emlékhely megkoszorúzására kerül sor. A koszorúzás ideje alatt az Abonyi Fúvószenekar játéka hallható.
Kérem a koszorúzni kívánókat, hogy a következő sorrendben helyezzék el a megemlékezés koszorúit, majd a koszorúzás befejeztével pedig felkérem azokat, akik egyénileg szeretnék elhelyezni virágjaikat az emlékműnél.
Koszorút helyeznek el :
Honvédelmi Minisztérium
Abony Város Önkormányzata
Abonyi Lajos Múzeum Baráti Kör
Magyar Roncskutató Egyesület
Az emlékmű építő brigádja
Vasutas szakszervezet, abonyi alapszervezete
Jobbik abonyi alapszervezete
Petrucz György trombitajátéka.
Petrucz György a Bihari János Zeneiskola és Művészeti Intézmény tanárától hallott „Díszjellel” kívánunk örök nyugodalmat az I. és II. világháború elesett katonáinak.
Mint már a bevezetőben említettem, igen sokan hozzájárultak ennek az Emlékhelynek a létrejöttéhez. A főbb adományozók és építők nevét az Emlékhely márványtáblája is megörökíti. A Honvédelmi Minisztérium jóvoltából pedig valamennyi adakozó, közreműködő, a mai napra emlékeztető Emléklapot vehet át.
Megkérem Baráth Szilárd urat, és Romhányiné Dr. Balogh Edit polgármester asszonyt az Emléklapok átadására.
Nagy Sándorné
Komáromi Károlyné
Varga Béláné
Raffael Miklós
Római Katolikus Plébánia, Abony
Király Béla és Családja
Komáromi Miklós és Családja
Skultéty József
Kállai Sándor
Mészáros István
Szabó Andrásné
Hajzlinszki János
Bíró Béla
Plangár József
Baranyai Sándor
Gönczöl Tiborné
Bárány Tibor
Koncsik Illés
Parti Mihály
Bárány Antalné
Dr. Retkes Lajosné
Nagy Mihály
Nagy Jánosné
Spolmin Béláné
Donáth Lajosné
Szabó László
Komáromi Gyuláné
Dudás László
Komáromi Tamás
Herédi Lászlóné
Medveczki Józsefné
Varga Csaba
Fehér Endre
Önkéntes építők:
Markó Ferenc
Fekete István
Czerman Attila
Barta László
Tóth Péter
Kosztka János
Dr. Megyeri Tibor
Nagy Énok Sándor
Bene László
Tóth János
ABOKOM Kft.
Bármi-Kő Bt.
Nagy Sándorné, Komáromi Károlyné és Varga Béláné háláját szeretné kifejezni annak a négy embernek, akik nélkül nem jöhetett volna létre nagy álmuk, akik a legtöbb munkával járultak hozzá az Emlékhely megvalósításához. Részükre egy-egy ajándékkosarat kívánnak átadni:
Megkérem Nagy Sándornét, hogy néhány szóval méltassa a négy személyt
Fekete Istvánnak,
Barta Lászlónak,
Czermann Attilának
Markó Ferencnek
Megköszönöm Markó Ferencnek, hogy elmondta nekünk kiknek a tiszteletére épült az emlékmű.
.
Köszönjük mindenkinek a részvételt, az ünnepségen való megjelenést. Köszönet mindazoknak, akik közreműködtek, és segítették a mai megemlékezést : a Fúvószenekarnak, Varga Gábor vezetésével, a Honvéd Hagyományőrzőknek, a versmondóknak, Abony Város Önkormányzatának, az Abonyi Lajos Művelődési Ház dolgozóinak, Petrucz Györgynek, Bujdosó Tamásnak a hangosításért, a Bakos családnak és Csernuséknak a szép virágokért.
Mai ünnepségünk zárásaként énekeljük el együtt a Szózatot, a Fúvószenekar kíséretével.
0 Hozzászólás
