Ilyen az, amikor az is szerencsétlenül jár, aki a balesetes cikkeket írja. Vagyis én jómagam. A mai napon munkahelyemre tartottam, Abonyból Törtel felé elhagytam a vasúti átjárót, mintegy 30 km / óra sebességgel. Az út egyenetlen, reggel nyolckor felfagyásos volt, rajta sajnos sár is. A gépjárművem irányíthatatlanná vált, elkezdtem csúszkálni, nem tudtam korrigálni az autó irányát. Így hamarosan sajnos a szemközti sávban találtam magam, ahol egy kedves abonyi idős ismerősöm nagyméretű terepjárójának hajtottam. Izsonyú volt az ütközés, füst, égett szag, kirobbant műszerfal... Még mindig a hatása alatt vagyok. Az én kis autóm gyakorlatilag totálkáros lett, de a terepjáróban is jelentős anyagi kár keletkezett.
Helyszíni bírságot rótt rám ki a kiérkező helyszínelő, hibámat kénytelen voltam elismerni, hiszen én voltam az, aki a szemközti sávba hajtott, miután összes- vissza elkezdtem csúszkálni. Nagyon kedves emberek álltak meg érdeklődni, egy kedves pártól vizet is kaptam, segítettek volna, ha kérem. Ezúton is szeretném nekik, valamint Antal József autómentősnek megköszönni a segítséget, aki „ megmentett „. Ez a cikk azért születik, mert nagyon sok kedves ismerősöm és barátom, kollégám értesült balesetemről. Nekik üzenem: Köszönöm, jól vagyok! Nagyon kérem, hogy mindenki közlekedjen nagyon óvatosan, hiszen a baj egy pillanat alatt megvan, mint ahogyan az esetem is mutatja. Mindenkinek balesetmenteset!
Lőrinczy Veronika