A kötelező gépjármű felelősségbiztosításokról szóló előző cikk alapján is felmerülhet a kérdés, hogy miként tudjuk elkerülni, hogy igénybe is kelljen venni a biztosítók "szolgáltatásait"...
Nos, néhány intelem, mely a napi közlekedés során komolyan megfontolandó.
A biztonságos vezetés nem csak a technikán múlik...
Sokszor hisszük azt, hogy autónk biztonsága csak a jármű technikai
állapotától és a sofőr vezetési tudásától függ. Pedig nem csak ezen múlik, néhány udvariassági, kulturális aranyszabály betartásával magunkat és a közlekedés többi résztvevőjét is biztonságosabb forgalomban tudhatjuk.
Dudálnak? Sebaj! Nem kell rögtön felkapni a vizet!
Pszichológia felmérések bebizonyították, hogy a duda hangja bizonyos
fokú agressziót vált ki az emberekből. Pedig sokszor jóindulatúan, veszélyre figyelmeztetve dudálunk. Ha dudát hallunk, próbáljuk meg először kideríteni, miért is szólalt meg, mielőtt dühbe gurulnánk. Érdekesség, hogy a férfiak egyébként többet dudálnak, mint a nők, viszont a nők azok, akik a legtöbb dudaszót kénytelenek elszenvedni.
Ha lassú a forgalom, nem kell nekiállni előzgetni!
Az autópályán sietnénk haza, de a forgalom csigalassúsággal halad.
Miért van, hogy a mellettünk haladó sáv mindig gyorsabb? Érthetetlen,
igaz? Azt, hogy a mellettünk haladókat mindig gyorsabbnak érzékeljük,
egy pszichológiai jelenség okozza, amelyet veszteség-elkerülésnek
neveznek. Ennek az a lényege, hogy csak a minket lehagyó autókra
figyelünk fel, azokra, amelyeket mi hagytunk le, soha. Azok pedig, akik
az emberi elme ezen trükkjének bedőlnek, és vadul sávot váltogatnak,
csak több stressznek, és összehasonlíthatatlanul több veszélynek teszik
ki magukat és társaikat, miközben sokat nem nyernek vele. Egy kanadai
kutatás kimutatta, hogy az a vezető, aki minden adandó alkalommal
sávot váltott egy 80 perces út során, végül csak négy perccel ért előbb
célba, mint az előzgetésről lemondó társa.
Szemezzünk!
A „szemezés” az ismerkedés egyik legkockázatmentesebb válfaja, de az
autózás során is csökkenthetjük vele a veszélyeket. Különösen a gyalogosokkal fenntartott szemkontaktus fontos, hiszen így pontosan jelezhetjük a szándékainkat. A szemkontaktus hajlamosabbá tesz az együttműködésre is; egy vizsgálat kimutatta, hogy jóval többen adakoztak annál az adománygyűjtő doboznál, ahol egy szemet ábrázoló képet helyeztek el, mint ahol csak egy virágot ábrázoló fotót akasztottak a falra. Persze a szemkontaktusnak inkább a lassú városi forgalomban, és a gyalogosokkal való kommunikációban lehet szerepe, az autópályán meg se próbáljunk szemezni.
Ne hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a rutin!
Az autóvezetés az egyik legösszetettebb „munkafolyamat”, amelyet napközben végzünk. Ez egy olyan feladat, amelynek megoldásához legalább 1500 féle képességünket aknázzuk ki. Veszélyeket keresünk, megsaccoljuk a saját járművünk és mások autójának sebességét, veszélyeket elemzünk, több tucat kapcsolót kezelünk, és így tovább. Az évek során mindebből rutin lesz, majd elfelejtünk koncentrálni vezetés közben, és hirtelen veszélyhelyzetek esetén aztán ebből lehetnek a balesetek.
A szélárnyék a versenyzőknek való!
Egyes agresszív vezetők egyik veszélyes szokása, hogy nem tartják be a
követési távolságot. Nevetve annyit mondanak csak: „benn vagyok a szélárnyékban, innen könnyebb lesz előzni”. Majd karambolozni is. Angliában ez a trükk okozza a közlekedési balesetek 7 százalékát. Nem elég ugyanis, hogy kevesebb időnk van az előttünk haladó lassítására reagálni, de a mögöttünk lévőknek is jóval kevesebb esélyt adunk arra,hogy időben fékezzenek. Azok tehát, akik szélárnyékban mennek, kiszolgáltatják magukat a mögöttük haladóknak is.
Vigyázzunk minden biciklistára!
Egy angliai vizsgálat kimutatta, hogy az autósok jobban vigyáztak azokra a kerékpárosokra, akiken nem volt sisak. A sisakot viselőket megbízhatóbb, technikásabb vezetőknek tartották, így gyorsabban és közelebb haladtak
el mellettük. Pedig ezzel ugyanúgy veszélybe sodorták a biciklistákat,
akiket egy erősebb légörvény könnyen korrigálásra kényszeríthet, és lehet ugyan, hogy mi nem ütjük el, de a következő autó már igen.
Tanuljunk a versenyzőktől!
Az utakon a legtöbb autóversenyzői képességnek nem sok haszna van,
de például a versenyzők állandó figyelmét, és az ezt elősegítő, kiegyenesedett, jó kilátást biztosító testtartást nem árt eltanulni. Mint
ahogyan azt sem, hogy a versenyzők mindig azt nézik, hova érkeznek meg, és nem a kanyar szélét bámulják, mint ahogy sajnos sok hétvégi vezető. Ez a figyelmetlenség az egyik oka annak, hogy a beforduló autók gyakran ütnek el járókelőket.
A biztonságos vezetés 10 aranyszabálya...
Napjainkban mindenki siet valahová. Munkába, iskolába, edzésre, ügyes-bajos dolgok után, a gyerekért az óvodába, sokszor már képtelenségnek is tűnik mindezek teljesítése. Néhány tipp segítségével a nagy rohanás nem megy biztonságunk rovására.
Figyeljük az időjárást!
Rossz időjárási viszonyok mellett csak úgy tudunk biztonságosan vezetni, ha lelassítunk.
Kerüljük a vezetést, ha fagy. Ha mégis volán mögé kell ülnünk, kapcsoljuk fel a ködlámpákat (vagy állítsuk a lámpát alacsonyabb fényre). Ha a látási viszonyok olyannyira gyengévé válnak, hogy már nem tudunk biztonságosan vezetni, húzódjunk le az út szélére, amennyire csak tudunk, és álljunk meg.
Esőben használjuk a párátlanítót vagy légkondicionálót ahhoz, hogy ne
párásodjanak be az ablakok (ha szükséges, kicsit húzzuk le az ablakokat). Kapcsoljuk fel a lámpákat lakott területen is, függetlenül attól, hogy milyen napszak van.
Hóban vagy jégen fékezzünk puhán és korábban, mint szoktunk, kanyarodjunk óvatosan és növeljük a követési távolságot.
Legyünk felkészülve a változó útviszonyokra is (jégfoltok, síkos hó).
Útkereszteződésnél figyeljünk mindkét irányba! Ne hajtsunk túl addig egy táblán vagy lámpán, amíg meg nem győződtünk arról, hogy más vezetők megálltak vagy jeleztek volna, hogy mehetünk Még akkor is várjunk egy pár másodpercet, ha zöld jelzést kaptunk, így biztosan elkerüli a piroson áthajtókkal való koccanást.
Tartsuk a távolságot! A sofőrök gyakran túl közel mennek egymáshoz, mert nem tudják felmérni a helyes féktávolságot. Általános szabály, hogy jó időjárási viszonyok mellett 56 km/h–nál 3-4 másodpercnyi távolságot kell
hagyni az előttünk haladó járműtől. (56 km/h-nál lassabban haladó autó esetében ez az idő akár 2 másodpercre is lecsökkenhet). Győződjünk meg arról, hogy betartjuk a biztonságos követési távolságot, és válasszunk ki egy pontot, mondjuk egy fát, vagy egy közlekedési táblát. Amint az előttünk haladó autó eléri ezt a pontot, kezdjük el mondani agunkban: „egyezeregy, egyezerkettő”. Ha előbb érkezünk meg ehhez a ponthoz, mint ahogyan az „egyezerkettőt” mondanánk, akkor túl közel megy a másik autóhoz.
Fogjuk 2 kézzel a kormányt! Ne vezessünk egy kézzel, mert ha váratlanul nekimegyünk valaminek, akkor elveszthetjük uralmunkat a jármű fölött. Tartsuk a kezünket kényelmesen a kormány mindkét felén, és figyeljünk előre, hogy még időben kikerülhessük a kikerülendő tárgyakat.
Legyünk éberek! A volán mögött bármikor el lehet aludni, főleg késő este vagy korán reggel. Ha álmosságot érzünk, érdemes lehet
- leállni egy biztonságos helyen, és pihenni egy kicsit,
- csökkenteni az utastér hőmérsékletét (húzzuk le az ablakot vagy kapcsoljuk be a légkondit),
- adjuk át másnak a vezetést, különösképp, ha hosszú utat kell
megtenni.
Ne telefonáljunk!Azok a sofőrök, akik vezetés közben telefonálnak, gyakrabban kerülnek baleset helyzetbe a megosztott figyelem miatt, mint
azok, akik nem bonyolítanak telefonbeszélgetést az autóban. Ha már semmiképp se tudjuk megállni, hogy ne telefonáljunk, akkor érdemes kihangosítót használni, így kezeink legalább szabadon maradnak. Amennyiben a beszélgetés túl sok koncentrációt igényel, vagy nagyon emocionális, javasoljuk, húzódjon le az úttestről egy biztonságos helyre beszélgetni – sem agresszíven vitatkozni, sem elandalodni nem biztonságos vezetés közben.
A leállósávot tényleg csak vészhelyzetben használjuk!
Számtalan tragikus baleset történik azáltal, hogy a leállósávban megálló
autókba beleszalad egy másik jármű. Ne a leállósávot használjuk hát
telefonálásra, pihenésre vagy evésre. Ha vészhelyzetben vagyunk, az alábbi dolgokat tehetjük:
- térjünk le az útról, amennyire csak lehetséges,
- tegyük magunkat láthatóvá más járművek számára a vészvillogók bekapcsolásával, vagy az elakadásjelző háromszög kirakásával,
- kérjünk mielőbb segítséget, ha szükség van rá. Hívjuk a rendőrséget, a vontatókocsit vagy a sárga angyalt. Emeljük fel az autó motorháztetejét, kerekeit, vagy kössünk ki egy fehér kendőt a kocsi tükreire, jelezvén, hogy segítségre szorulunk.
Ne hagyjuk, hogy gyermekeink elvonják a figyelmet! Nemcsak az alkohol hatása alatt álló vezetők lengenek ki az autópályán. Előfordulhat, hogy gyermekek veszekednek a hátsó ülésen. Ne hagyjuk,hogy a gyermekek elvonják figyelmünket vezetés közben. Legyen egy módszerünk a vitás helyzetek kezelésére az autóban. Ha leejtenek valamit, ne próbáljuk meg felvenni. Ha minden kötél szakad, húzódjunk le az útról, és a már álló autóban tegyünk rendet köztük.
Ellenőrizzük kerekeinket!
Mikor is ellenőriztük kerekeinket utoljára? A kerékhibákból adódó baleseteket lehet a leggyakrabban megelőzni. Tartsunk egy olcsóbb mérőeszközt csomagtartójában, melynek segítségével minden alkalommal ellenőrizhetjük a keréknyomást (autójának ajánlott keréknyomásáról a járműhez kapott kézikönyvben tájékozódhatunk). Ezen kívül rendszeresen nézzük át a kerekeit, hogy időben észrevegye és még orvosolni tudja a repedéseket, kidudorodásokat, kopásokat.
Használjuk megfelelően a biztonsági övet!
Rendszeresen használjuk a biztonsági övet, de vajon megfelelően is?
Mert ha nem, akkor az baleset esetén nem fog minket megvédeni.
Kapcsoljuk be az övet úgy, hogy annak öl része a csípőnél és ne a hasnál
legyen. Akkor is használjuk a biztonsági övet, ha autónkban légzsák van. A légzsák ugyanis baleset esetén nem védi Önt az autóból való kirepüléstől vagy az ütődésektől, ha nincs a biztonsági Övvel megfelelően bekötve.
Gyerekek az autóban. A vezetés során nem csak a közlekedésben résztvevőkre, hanem az autóban ülőkre is figyelnünk kell. Nem csak úgy kell vezetnünk, hogy a kocsiban ülőknek ne essen baja, hanem számítanunk kell arra is, hogy utastársaink viselkedése is hatással van a vezetésünkre. Ha az
utastársaink gyerekek, akkor ez fokozottabban jelentkezik.
Gyereknek gyerekülésben a helye! 135 centiig jogszabály is előírja, hogy
néhány kivételes helyzettől eltekintve gyereket megfelelő gyerekülésben kell
szállítani. Ha módunk van rá, 135 centi felett is használjunk gyerekülést, és inkább a hátsó ülésre ültessük a gyerekeket.
Elvben 150 centiig kell városon belül bekötve legyen biztonsági övvel a gyerek a hátsó ülésen, de ha már egész korán megtanítjuk nekik, hogy az autó nem indul el addig, amíg nincs rendesen bekötve, akkor nagyobb korában is odafigyel majd a bekötésre.
A gyerekülés kiválasztásakor a biztonságra és a kényelemre is figyeljünk, azonban bármennyire is tiltakozik a gyerek, sose engedjük, hogy akár csak rövid szakaszon, de bekötés nélkül vagy egy felnőtt ölében legyen az autóban. Nincs rémesebb látvány egy utastéren átrepülő gyerektestnél. Ha nincs kivétel, azaz mindig ragaszkodunk a bekötéshez, a gyerekek is könnyebben tanulják meg a rájuk vonatkozó autózási szabályokat.
Ha a gyerek bármi miatt kiköti magát, azonnal álljunk félre, és kössük be újra, sose próbáljuk menet közben bekötni a gyerekeket.
Zárjuk be a gyerekzárat! Amennyiben az autónkban van gyerekzár, zárjuk le a gyerekek melletti ajtókat. A legfegyelmezettebb gyereknek is eszébe juthat egy váratlan pillanatban, hogy megpróbálja kinyitni az ajtót, ami nem csak nagy sebességnél lehet veszélyes, hanem álló autó esetén is.
Az autó nem játszótér! A legrutinosabb sofőrt is megzavarhatják a váratlan zajok, gyerekkel egy autóban érdemes felkészülni hirtelen hangoskodásra. Mindig magyarázzuk el a gyereknek, hogy milyen játékokat játszhat az
autóban, és hogy a sofőrrel beszélgethet, de lesznek helyzetek, amikor
nem fogunk tudni rá figyelni. Labdázás, lufi, nagyon hangos vagy váratlan erős hanggal járó játékok a játszótérre valók, autóban tilosak.
Legyünk előrelátóak, készüljünk játékkal! A gyerekek a felnőtteknél sokkal türelmetlenebbek, ez életkori sajátosság, és sokszor nem megfelelően mérik fel az időt. Könnyen elunják az utazást, ezért készüljünk fel szórakoztató eszközökkel, étellel, itallal, és tervezzünk rendszeres megállásokat. Városban, dugóban álló autóban ülni felnőttként sem túl szórakoztató, de egy meselemez és egy nézegethető képeskönyv segíthet elterelni a gyerekek figyelmét a várakozásról. Ha ezek nem segítenek, lehet a közlekedéssel kapcsolatos játékokat is játszani a gyerekkel, keressen piros autót a forgalomban, segítsen figyelni, mikor vált zöldre a lámpa – ha bevonjuk a közlekedésbe ilyen módon, könnyebben telik mindenki számára az idő az autóban.
Tanítsunk meg a gyerekeknek pár alapszabályt!
Az autózás során mindig mesélhetünk a gyerekeknek a közlekedési szabályokról, nem árt, ha ezeket hamar megismerik, de amit mindenképp tegyünk meg, hogy magyarázzuk el neki, hogy a közlekedés „veszélyes üzem”, a sofőrnek ezért fontos, hogy a közlekedésre tudjon figyelni. A
gyerekek hamar megértik, ha egyértelműen elmondjuk, hogy autózás során milyen szabályokat kell betartani. Azt ajánljuk érdemes betartatni velük a következő pár szabályt: ne hangoskodjanak, ne kérjenek azonnali megállást, kerüljék az evést-ivást az az autóban, ne kössék ki magukat, és hogy addig ne szálljanak ki az autóból, amíg egy felnőtt ki nem nyitja nekik az autót. Ha valamelyik szabályt nem tartják be, az első időben érdemes félreállni az autóval, és elmagyarázni, hogy miért veszélyes, amit tettek.
Gyereknek a szülő mellett a helye! Sose hagyjuk a gyereket – akármilyen rövid időre is – egyedül az autóban, bármilyen kényelmetlen kikötni, bekötni, felöltöztetni, megvárni. Sosem tudhatjuk, mennyire húzódik el az 1-2 percesre tervezett ügyintézés, mikor unja meg magát a kocsiban egyedül a
gyerek, vagy esetleg ijed meg az egyedülléttől, és megpróbál kiszállni, felnőtt felügyelet nélkül az autóból. A hírekben megjelenő gyerekkel elszállított tilosban parkoló autó vagy gyerekkel együtt ellopott autó
történeteknek meg inkább olvasói, semmint elszenvedői legyünk.
Kutyának a gazdája mellett a helye! Ne hagyjuk a kutyát az autóban,
bármilyen rövid időre is megyünk el az autótól. A legveszélyesebbek a forró nyári napok, amikor már pár perc alatt felforrósodhat az utastér levegője, hogy az a kutya életét is veszélyeztetné. A kutyát egyedül azért sem szabad magára hagyni, mert sose lehetünk biztosak abban, hogy mennyi idő múlva érünk vissza, és az utastérben bármi miatt megijedő kutya által okozott
kárnak pedig utóbb mi sem fogunk örülni.
Tanítsuk meg autózni a kutyát! Bár már kaphatóak speciális hámok, azonban a nagyobb kutyákat általában csak kikötés nélkül tudjuk autóztatni. Kisebb testű kutyához érdemes szállítódobozt beszerezni, illetve ha sokat utaztatjuk a kutyánkat, főleg nagyobb testűek esetében, akkor érdemes kombi autót
használnunk, amiben a csomagtér ráccsal van leválasztva az utastértől, és a kutyát ott szállítani. Menet közben sose adjunk a kutyának rágcsálható játékot vagy ételt, a váratlan fékezéskor lenyelheti, félrenyelheti. Hosszabb úton pedig álljunk meg többször rövid időre, és futtassuk meg.
Hosszabb autózás előtt mindenképpen, de úgy általánosságban is érdemes hozzászoktatni a kutyát az autózáshoz, először rövidebb utakra vigyük el, mutassuk meg neki, hogy hol kell ülve lennie az út során. Sajnos vannak „hányós” kutyák, a szoktatási időszak abból a szempontból is hasznos, hogy ha az derül ki, kutyánk nem bírja az autózást, akkor felkészülhessünk arra, hogy nem fogjuk tudni autóval nagyobb távolságra elvinni magunkkal az állatunkat.
Kicsit hosszúra sikeredett, de talán megérte elolvasni a biztonságosabb közlekedésért!
TYB
0 Hozzászólás
