Régi-új helyen harcoltak március 6-án a honvéd hagyományőrzők: a folyó magas vízállása miatt ugyanis a tavalyi helyszín, a felújított Tisza-parti sétány helyett ismét a város főterén elevenítették fel a szolnoki csata hadmozdulatait. A rendhagyó történelemórát a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány szervezte, lebonyolítását az önkormányzat, a Honvédelmi Minisztérium, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Jászkun Magyar Királyi Honvédkultúra Alapítvány és az Aba-Novák Kulturális Központ munkatársai segítették.
A korabeli egyenruhákba öltözött, korhű fegyverekkel felvonuló lengyel, osztrák és magyar csapatok reggel érkeztek a városba. A délelőtt fegyverkarbantartással, az egyenruhák csinosításával telt, s az esős, szeles idő ellenére a csapatok még az ilyenkor szokásos alaki foglalkozásokat is megtartották. A csata előtt a résztvevők megkoszorúzták a szabadságharc emlékművét és a Visoczki József tábornok, valamint a lengyel légió hőseinek tiszteletére állított márványtáblát, majd Rolkó Zoltán ezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis parancsnokhelyettese délután háromkor engedélyt adott a harc megkezdésére.
A látványos bemutató a honvédek lendületes támadásával kezdődött. A várost bitorló császáriak elkeseredetten védekeztek ugyan, de csak lassítani tudták, megállítani képtelenek voltak a honvédek rohamát. A lovasság és a tüzérség is derekasan helytállt, a városháza előtt aztán szuronyroham és kézitusa döntötte el a csata kimenetelét – a szolnoki csata idén is a magyarok győzelmével ért véget.
A hadijátékon az ország tizenkét hagyományőrző egyesületének 180 gyalogos- és tüzérkatonája vett részt, a lovasságot képviselő huszárok és vértesek kilencen voltak, az osztrák és a magyar csapatok tizenkét ágyúval és egy mozsárral lőtték egymást. A csata eseményeit pedig a polgármesteri hivatal ablakából dr. Kedves Gyula ezredes, hadtörténész közvetítette a honvéd hagyományok ápolása iránt érdeklődő szépszámú nézőközönségnek.
honvedelem.hu
Képgaléria IDE kattintva
Fotó: Sultéty Attila és családja