Szerkesztőségünk, és Olvasóink nevében is sok- sok szeretettel gratulálunk és kívánunk a DOKTORNŐ-nek további eredményes munkát, erőt, egészséget hivatása végzéséhez.- Borbély Éva története:
Amikor közel húsz év után nem búcsúztam el a lányoktól, azt hittem belehalok. De még csak nem is sírtam. Valami fura üresség volt bennem. Valaki mondogatta belül, hogy velük soha többé, de nem igazán jutott el ez akkor a tudatomig. Mással kellett foglalkoznom. Harminc év házasság után el kellett költöznöm otthonról, el a városból is.
A kisebbik fiam alig múlt egy éves, amikor egy partin hallottam az egyik feleségtől, hogy jógára fog járni. Azonnal tudtam, hogy én is akarok. Nem volt egyszerű megszervezni két gyerek mellől a megyeszékhelyre való bejárást, de megoldottam. Minden hétfőn öttől hétig két óra. Már az első alkalommal éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Etka jógát tanultunk. Valamikor talán egy Vitray műsorban láttam Etkát és a hugát. Szegeden éltek. Csodáltam őket, és évekkel később én is a nyomdokaikba léphettem. Minden percét élveztem. Egy évig jártam be a városba hétfőnként. Rohantam odafelé és rohantam haza, de az a két óra kikapcsolódás felbecsülhetetlen volt a mindennapok taposómalmában. Egyszer a jógaoktató szólt, hogy ha volna rá igény, az én városomban is szívesen indítana csoportot. Hamar megszerveztük hát az asszisztensnőmmel a helyi jógacsapatot. Tizenöt főnyi hölgy lelkesedése létrehozta az elkövetkezendő húsz év stabil megbízhatóságot jelentő programját.
Ha kedd, akkor jóga! Eleinte az egyik oviba jártunk, ami nekem különösen jól jött, mert ha nem volt felügyelet, vihettem magammal valamelyik gyerekemet is, elszöszölt a sarokban. A többiek mind nálam jóval idősebbek voltak, jórészt a helyi nyugdíjas nőklub tagjai közül kerültek ki. Gyorsan összekovácsolódtunk. Már vagy egy éve jógáztunk, amikor úgy tűnt, hogy meg kell szakítanunk a keddi programot, mert az oktatónk egyszerre eltörte a kezét is és a lábát is. Nyilvánvaló volt, hogy nagyon hosszú ideig nem lesz velünk, pedig már stabil helyünk is volt, befogadott minket a művelődési ház.
IDE kattintva folytatódik az írás RÓLA
A magyar nők leterheltek, kimerültek, kevés időt fordítanak magukra. Ha mégis sikerül ezen változtatni, akkor sokan támogató női közösségek létrehozásával vagy azokhoz csatlakozva tudnak igazán töltődni –derült ki a Rácz Zsuzsa író és a Richter Gedeon Nyrt. által meghirdetett Terézanyu pályázat írásaiból, melynek idén a nő és a szabadidő volt a témája. „A fiam egyszer azt mondta, hogy olyan ez a jóga, mint egy női magazin, mindenféle rovat van benne” – írja az egyik pályázó rávilágítva, hogy mennyivel több egy ilyen alkalom a nők számára pusztán egy közösen végzett tevékenységnél.
A nők támaszai egymásnak a mindennapi küzdelmekben, melyet a lelkiismeretükkel vagy éppen családjukkal vívnak önmagukért, azért a heti pár óra énidőért, ami csak az övék. A több száz pályaműből az is kirajzolódik, hogy idő hiányában sokan választják a magányos sportot, például a futást, hogy kilépjenek a napi rutinból. A pályázat idei újítása volt, hogy egyéni írások mellett közösségek történeteit is várták. Végül 3 közösséget és 12 egyéni pályázót díjaztak. A Terézanyu pályázat, a Richter a Nőkért program részeként már 7 éve segíti, hogy a sokszor tabuként kezelt női témákat a társadalom is megismerje.
Kell a nőnek kimenő?
Nem kérdés, hogy minden nőnek kell a kimenő, kell a szabadidő, ám a tavalyi nő és a munka témára érkezett írások után érdekelni kezdte a Terézanyu pályázat kiíróit, hogy ha ennyit dolgoznak a nők, ennyire leterheltek mégis hogy jut idejük kikapcsolódni, kikapcsolni? „Meglátásom szerint, kezdesz becsavarodni, megszürkülni, aszalódni, és egyszerűen szólva rossz úton járni… pont azt fogod elérni, amit minden nap el akarsz kerülni: a saját magad és a családod összeomlását” – ír egy pályázó arról, hogy az énidő hiánya hová vezethet.
Az írásokból kiderül, hogy a szabadidő a nők számára luxus. Ennek egyik oka az időhiány, az időhiánynak pedig sok esetben a nem megfelelő családi munkamegosztás. Talán emiatt volt, hogy a pályázatok több mint fele az utolsó órában érkezett be, pedig az íráshoz még csak el sem kell menni otthonról, és nagy szervezést sem igényel.
Idén sokan írtak külföldről, Angliától egészen Székelyudvarhelyig megmozgatta a téma a nőket, az írások többsége pedig vidéken élő 40 körüli nőktől érkezett. A nyerteseket, akik között ezúttal közösségek is voltak, a zsűri tagjai – Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő és Rácz Zsuzsa írónő – választották ki.
A női közösségben rejlő erő
„Mert minden közösségben erő van. Egy női közösségben varázslatos erő. Egy olyan helyről álmodtam, ahol a megszokott rutinokból kilépve, csak magunkra figyelünk, csak egymásra fókuszálunk” – nemcsak egy pályázó, hanem a Terézanyu pályázat kiírói is felismerték ezt, mikor úgy döntöttek, hogy az egyéni történetek mellett várják azokét is, akik egy közösséget létrehozva vagy ahhoz csatlakozva töltődhetnek. A pályázat a Richter a nőkért program része, s céljának tekinti a nők társadalmi és erkölcsi megbecsültségének támogatását. A program megvalósításában oroszlánrészt vállal évek óta Beke Zsuzsa, akit idén már másodszor választott meg a Forbes Magazin az ország második legbefolyásosabb magyar nőjévé.
„A Richter a Nőkért programunk egyik célja a közösségteremtés, így örömmel olvastuk, hogy mennyi nagyszerű kezdeményezés van, ami segíti a nők mindennapjait, lelki és testi egészségét. A Richternél is fontos szempont hogy dolgozóink, akiknek nagy része nő, megtalálják az egyensúlyt az életükben, hiszen a nők csak akkor tudnak helytállni, figyelni másokra is, ha magukra is figyelnek” – mondta Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője.
Richter különdíj - a közösségekért közösségi díjazottja lett Pápai Ildikó és női közösségük: „Minden alkalommal rájövök, milyen egyformák vagyunk, mi nők. Nincs határa a fejlődésünknek és rengeteg energiát kapunk egymástól” – olvashatjuk a vallomást. Kádár Papp Nóra pedig többgyerekes anyukaként a Gyerünk Anyukám! mozgalom elindításáért kapta meg a Richter különdíj - a közösségekért elismerést. Nóra online, a saját nappalijából buzdítja mozgásra a nőket, miközben közösséggé kovácsolja őket, s aki szerint „az otthon töltött évek alatt felszínre törő, addig ismeretlen érzések, mint a bezártság, perifériára kerülés, ki és lemaradás érzése, monotóniából fakadó düh és türelmetlenség mind teljesen normális nem titkolandó dolgok. Viszont van rájuk gyógymód, ami nem más, mint a magunkra fordított idő.” Szintén Richter különdíj - a közösségekért díjat vehetett át Süle Viktória és a színjátszó kör. Viktória bevallása szerint a közössége támogatásával jött ki egy kilátástalannak tűnő helyzetből, s változott meg minden területen az élete: „A színjátszó a Családot jelenti számunkra. Azt köszönhetem a közösségünknek, hogy szépen lassan visszataláltam magamhoz és a saját értékeimhez.”
„A nők pontosan megfogalmazták írásaikban, hogy mit jelent egy közösséghez tartozni. Évek óta magam is tapasztalom ezt a saját bőrömön, hiszen hét évvel ezelőtt a Terézanyu pályázat és a Terézanyu Klub is ezért jött létre. Számunkra az írás volt egy közös lehetőség arra, hogy a történeteinken keresztül, az életünket is megosszuk egymással. Tudom, hogy a közösségekben mekkora erő van, mit tudunk adni egymásnak általuk” – mondja Rácz Zsuzsa író, a Terézanyu pályázat megálmodója.
A kiírók a három díjazott közösségi történetéből filmet készítenek, melyet május 6-án ismerhet meg a nagyközönség. A történetek bemutatásával is inspirálni szeretnék a nőket, hogy merjenek lépni önmagukért, mert ezzel tehetik a legtöbbet másokért is.
A legmenőbb kimenő a sport
„Szerinted el lehet mondani, hogy néha még a gyereked sem ad örömöt, mert a kimerültségtől beszélni sincs erőd, csak teszed a dolgod, mint a gép, mert esélyed sincs, hogy elengedd magad?” – teszi fel a kérdést Pápai Ildikó. Nem ő az egyetlen, aki arról ír, hogy milyen nehézségekkel jár anyának lenni, hogy az otthon töltött legszebb évek sokszor vezetnek elmagányosodáshoz, bezártsághoz. Idén nagyon sok elvált nő pályázott. Megírták, hogy a válás után hogyan építették fel férj nélküli életüket és építették újra fel önmagukat is, hogyan sikerült az újrakezdés, és hogy ebben hol és hogyan kaphatott helyet a szabadidő.
Sok családos nő pedig arról számolt be, hogyan sikerült végül kiharcolniuk, hogy a társuk és az egész család támogassa őket kimenőjük megvalósulásában.
Sok nőnek jelenti a magányos sport a megoldást. A futás nagyon népszerű, nem meglepő, hiszen ez az egyik legkönnyebben megvalósítható tevékenység. Többen ezáltal valósították meg önmagukat, mint az a két díjazott is, akiket Bajnokanyu díjjal jutalmaztak. Nagy Tímea olimpia bajnok örömmel adta át Kunsági Raffer Gabriellának az elismerést, aki erőn felül küzd azért, hogy miután a Balatont körbe tekerte, éremmel a nyakában térhessen haza gyerekeihez: „Kell már nekem ez a szabadság. Amikor nem a pénz boldogít. Ha oda a szabadidőm, oda a ragyogásom, oda a boldog anya, aki türelmes, aki fizikailag bírja a mindennapok mókuskerekét is.” Hegedűs Zsuzsa szintén Bajnokanyu díjat kapott. Ő négy gyerek mellett, szinte embert próbáló küzdelemben, terepfutóként hódítja meg a legmagasabb hegycsúcsokat: Nem vagyok versenyző, amatőr hobbi futó(gató) vagyok, aki önmagáért és saját céljai miatt fut. A saját lelki békém miatt” – mondja.
Tutorné Guba Adél már három éve ír, többször bekerült a döntőbe, de még nem nyert. Végig követte a zsűri, miként jutott el bevallottan a munkamániás nő egy betegség után Szélvészig, a szobabicikliig, aki ma már hű társa kimenős órájában. A Törzspályázó díjat idén ő kapta. Dr. Borbély Éva pedig, aki a Kell egy csapat díjat vette át, arról mesél, mennyivel több egy jógacsapat összejövetele a puszta jógánál.
Ferencz Ildikóé a Kimenő különdíj lett, ő az utazásban találta meg sok nő vágyát, amikor „nincsenek rutinok, minden nap más”. Ildikónak egyetlen szenvedélye van és ez az utazás. Csak arra spórol, hogy a panelből akár Nepálig repülhessen, akár a fiával közösen.
A Richter a Nőkért díj egyéni díjazottja Hornyák Éva arra tette fel életét, hogy a hátrányos helyzetű vidékeken élő nőknek segítsen a saját példáján keresztül, azoknak „akik negyven évesen szinte eltemetik magukat, mert a hitrendszerük szerint nekik ez a sors jutott. Álmaikat, vágyaikat meg sem merik fogalmazni önmaguk számára”
A Nők Lapja Psziché különdíját Apaceller-Kozák Virág vehette át, aki elmeséli, hogyan harcolt ki három gyerek mellett minden héten két órát magának. Az elején nehezen ment— mondja —, ám végül a férjében támogató társra talált.
A Sisterhood díjat is kiosztották idén, Virág Viktória kivételesen megrázó történetéért. Ő az a nő, aki bármit vállalna, hogy olyan életet élhessen, mint a legtöbbünk, de erre nincs esélye.
A fődíj a megszólaló lelkiismereté
A Terézanyu pályázat fődíjasa Kaluzsa Mónika lett, aki elérkezettnek látta a pillanatot, hogy levelet írjon önmagának a saját lelkiismerete nevében. Végül azt üzeni minden nőnek, hogy vállalják fel a konfliktust és álljanak ki magukért, mert azzal mindenki csak jól jár: „Szánj újra időt a magad örömeire, mert a te örömed, a családodé is lesz, akiket mindig mindennél előbbre valónak tartasz”.
A II. helyezett Balogh Anita lett, aki arról ír, hogy hogyan tölti azokat a hétvégéket, amikor a gyerekei éppen az apukájukkal vannak. Több ez az írás, mint két nap története, benne van az egész élete: „Megtehettem volna korábban is… több időt… magamra… talán akkor… Roli nem… tudod…. Oké, most már lazítok”.
„Azt fogok csinálni, amihez kedvem van” — közli a III. helyezett Glázer Ildikó, aki többgyerekes anyukaként elképzeli, milyen lenne egyedül egy titkos nap, ami csak az övé, amikor végre megvenné magának azt a tűzpiros cipőt is, míg a megosztott III. hely másik díjazottja, Szabó Ágnes az újrakezdését ábrázolja, ami egy válás, majd a nagylánya kirepülése után várt rá.
A 7. Terézanyu pályázaton összesen 15 díjat osztottak ki, az egyéni írások a terezanyu.hu oldalon és a Nők Lapja Psziché felületein is olvashatóak lesznek. A díjátadó végén a résztvevők fogadalmat tettek, hogy nincs több „majd”, „egyszer” és „pár év múlva”, Pásztor Annával közösen mondták, hogy mostantól kimenőzni fognak.
A Terézanyu pályázat díjazottjai:
Fődíj: Kaluzsa Mónika
II. helyezett: Balogh Anita
III. helyezett megosztva: Glázer Ildikó és Szabó Ágnes
Richter különdíj - a közösségekért: Kádár Papp Nóra, valamint Süle Viktória és a színjátszó kör, Pápai Ildikó és női közösségük
Richter a Nőkért díj: Hornyák Éva
Nők Lapja Psziché különdíj: Apaceller-Kozák Virág
Törzspályázó díj: Tutorné Guba Adél
Kimenő különdíj: Ferencz Ildikó
Kell egy csapat díj: Dr. Borbély Éva
Sisterhood díj: Virág Viktória
Bajnokanyu díj: Kunsági Raffer Gabriella és Hegedűs Zsuzsa
0 Hozzászólás
