Tavaly májusban írt cikkemet osztom meg ismét :) Az ok: Még mindig aktuális, sőt egyre aktuálisabb. Sokan itt élnek, ezen közösségi oldalon, de ez csak egy nagy játszótér.. Ahol manipulálhatod az embereket, elhitethetsz velük hazugságokat magaddal kapcsolatban. A boldogságodról, a bajaidról, a bánatodról, a szerelmedről, a létező vagy nem létező kapcsolati státuszodról, és gyakorlatilag mindenről, ami a privát szférád része. Egyesek gyerekes bosszúvágytól fűtve tiltják le régi kedvesüket, családtagjaikat, barátaikat, ismerőseiket. Azt hiszik, hogy még a másik kíváncsi rájuk.... A letiltás valódi oka azonban sokszor az, hogy nem szeretnék látni a másik ember boldogságát, új életét.... Mások gusztustalan kommentekkel bombázzák, többször álfelhasználóként a másik embert. Játszótér, hatalmas játszótér. A valódi és érzelmes, igazi emberi kapcsolatoknak azonban csak alig van nyoma a facebookon. Azokat megéljük. Egymás ölelésében, szeretetében, karjaiban, szemükbe nézve, szenvedélyesen, és boldogan. Szépen, csöndben, szerelemben. Én ezt teszem. Hát te? Üdv: Lőrinczy Veronika főszerkesztő
Ezen írás azokért születik, azoknak íródik, akik a facebook-on csüggve állapítják meg, hogy rajtuk kívül mindenki teljesen rendben van, boldog, és az élete csakis jó dolgokból áll. A facebook világában egy virtuális térben élnek az emberek. Ez lehet jó is, hiszen barátokat szerezhetünk, akikkel a valós életben is személyesen múlathatjuk az időt. Lehet azonban rossz is, amikor mindez magányt szül. Társas magányt. Elképszető, de a gyerekek már nem beszélnek egymással, nyomkodják az okos mobilt, és pár méterre egymástól párok, házastársak üzengetnek egymásnak a virtuális térben. Elidegenednek egymástól. Látják a többiek posztjait: Olyan, mintha senki sem dolgozna, mindenki kirándulna, folyton ünnepelnének az emberek.
Képekkel, virágokkal, étkekkel tömik tele oldalaikat, miközben egyre magányosabbak lesznek, a nagy lájkvadászat közben. Mindenkinek, minden családnak, minden embernek megvan a maga piciny vagy nagy gondja és baja. Ezekről azonban csak ritkán szólnak a posztok. Így aztán az egyén azt gondolhatja, hogy rajta kívül mindenki boldog... Sőt, mindenki nagyon- nagyon szép. Sehol egy ránc, vagy pattanás, vagy töredezett hajvég a kiretusált fotókon, mindenki mosolyog, sőt ébredés után is remekül néz ki. Azonnal. Lehet, hogy kisminkelve, tűsarkúban ébred, kiskosztümben. Rájuk szeretnének sokan hasonlítani, mert elhiszik a megtévesztő torz tükröt nyújtó valótlan világ üzeneteit.
Te elhiszed ezt a cukorszirupos világot? Amikor neked is vannak bajaid, de csak a szépet és jót osztogatod... No, figyelj rám, és ne csüggedj, amikor bajban vagy, szomorú vagy, vagy ilyenek. Neked írom, hogy tudd, a többieknek is vannak ám bajaik. Posztold csak a szépet és jót továbbra is, de ne legyen lelkifurdalásod, ha reggel gyűrötten ébredsz, ha vitád volt a gyermekeddel, vagy nem sikerült az a bizonyos randi. Más is van így ezzel. Ne másoknak akarj megfelelni, magadnak. Írom ezt én, tudod, a rutin, meg az évek. Amikor sírsz bánatodban, ne a virtuális teret keresd társadul, olyanokat, akik valóban segítenek neked. Légy önmagad. Ahogyan a facebook előtti világban is voltál. Hiszen megérdemled.
Lőrinczy Veronika