Furcsa világot élünk, olyat, ahol a kor már gyakorlatilag nem számít. Mármint az életkor. Fura párokat látunk a környezetünkben. Olyanokat, ahol egyikük a másik szülője lehetne. Apja vagy anyja. Nekem furcsa, de elítélni nem tudom ennek ellenére sem. Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy épen készülök én magam is beállni a sorba, szeretném leszögezni: én továbbra is a velem egyidős férfiakat tudom kizárólag elképzelni magam mellett. Talán pontosan azért, mert az egyik kedves férfi ismerősöm, aki nálánál 18 évvel idősebb hölgyet választott, így fogalmazott: Nem az a művészet, ha szép és bombázó vagy huszonévesen, vagy 30 környékén, hanem az, ha negyven vagy ötven felett is szép maradsz. Ezekre az emberekre lehet valóban büszke a párjuk.
Szép az, akinek a lelke szép. Még akkor is, ha a kor sok ráncot varázsol az arcra. A gondok barázdáit, melyek megannyi keservesen átélt pillanatról is mesélnek. De ha EMBER tudtál maradni ebben a sokszor élhetetlen világban, akkor azok, akik szeretnek téged, biztosan nem a ráncaidat nézik, A mosolyodat, a szemedet, a negyvenen túl is megőrzött szépséget. Nincsen az a diéta vagy fitness edzés, mely pótolhatja a lelki egészéget, mely széppé varázsol, és kortalanná tehet.
Kedves huszonéves, vagy harmincas Hölgyek! Maradjatok NŐK mindörökre! Akkor nem kell félnetek az öregedéstől. Legyetek önmagatok, mosolyogjatok sokat, és éljetek a mának úgy, hogy közben építitek a jövőt. Mert megérdemlitek! Legyetek anyák, hiszen egy nő igazi küldetése ennek a boldogító érzése. Neveljetek csodálatos új generációt. Szépen, egészségesen és békésen.
Lőrinczy Veronika