A Nagyerdő erdész szemmel
Március 26-án politikai pártok, civil szervezetek és önkéntesek tették rendbe az abonyi Nagyerdőt. Ennek az akciónak aktív részese volt az illetékes erdész, Kun László, akinek több költői kérdést is feltettem a helyszínen tapasztalható áldatlan állapotok kapcsán. Az erdészeti szakember készségesen és őszintén, nagyon szimpatikusan válaszolgatott kérdéseimre. Beszélgetésünk után egy nagyon ritka madár, a fekete harkály odúját is megmutatta nekem és a madárkát is, ahogyan éppen ágról ágra szállt.
Íme az, amit a Nagyerdőről megtudtam:
„ Igen értékes ez az erdő, hiszen harminc kilométeres körzetben ez az egyetlen ilyen tölgyerdő. Nem az állatvilága, hanem a növényvilága az, ami miatt kiemelkedő értéket képvisel. Gyalázatos, ami itt folyik sajnos, de egyáltalán nem egyedülálló és páratlan az országban. Nem igaz az, hogy úgy kell erdőgazdálkodást folytatni, hogy csak élő fa marad az erdőben. Az egyéb növény és állatfajok miatt a holt fa nagyon fontos alkotóeleme az erdőknek. Ami a fakivágást illeti, elképesztő és mélységesen felháborító.
Itt már nem kispályások dolgoznak, mondhatni nagyüzemi mértékben irtják, lopják, teszik tönkre az erdőt. Ez a kedvezőtlen folyamat úgy két éve tart. A rendőrséggel is együttműködünk, de hatalmas szükség lenne mezőőrökre is. Egy mezőőrrel nem váltanánk meg a világot, de kettővel bizony már nagyon sokra mennénk. Máshol ez remekül működik. Ehhez a típusú favágáshoz, ami itt folyik, bizony már nem kisüzemi, otthoni gépek kellenek! Ezt nyilvánvaló, hogy továbbértékesítés céljából vágják ki. Évtizedes, száz éves fákról van szó!
Vannak olyan erdők is az országban, melyek ennél rosszabb helyen vannak, közel fekszenek lakott területekhez vagy éppen a falu szélén vannak, ahol „ rászoruló „ családok laknak. Itt szinte semmi sem marad meg az erdőből. Ami a szemetelést illeti, iszonyatos. Általában „ Jó magyar emberek „ teszik ezt szó szerint. Sok esetben nagyon igényesek a környezetükre, de azért, hogy a saját telküket tisztán tartsák, levágják a gallyakat és egyéb zöldhulladékot, majd képesek kihozni mindezt ide az erdőbe…. „ – mondta el lapunknak adott interjújában Kun László, aki az Abonyi Mezőgazdasági Rt. megbízásából, egy pilisi vállalkozás megbízásából őrzi az abonyi erdőt erdészként.
Ahhoz, hogy a tavaszi nagytakarítás után is szép lehessen az erdőnk, bizony tenni is kell. Ez az állapot csakis közös összefogással tartható fent. Kellenek a pártok, a civilek, az erdész, a szaruk, de bizony a mezőőrök is kellenének. A lakosság már megkezdte, most az önkormányzaton a sor. Mikor is lesznek nekünk mezőőreink?
Mert az idő és a „ jómadarak „ nem nekünk dolgoznak. Ahogyan az erdész is elmondta, a százéves kivágott tölgyfa megmaradt tuskója bizony már csak arra jó, hogy az erdőjárás során elfáradt kisfiam boldogan pihenjen meg rajta.
LŐVE