Szeretném elmondani hogy mi történt velem ma drága kis Abony városunkban. Határtalan a felháborodásom és úgy érzem ennek hangot szeretnék adni valamilyen módon mert úgy gondolom ebben a helyzetben nem vagyok egyedül.
Igyekszem gyorsan leírni a sztorit.
Én ugyebár kint lakok a városközponttól messze. A leányzóm 3 éves lesz augusztusban, kisbabám pedig 3 hónapos. Nincs autóm meg jogsim se csak gyalog közlekedünk. Szóval beértunk a Rossmann-ba, erre kislányom közölte, hogy : anya pisilnem kell. Mivel szobatiszta így úgy gondoltam ott a Rossmann előtt csak nem pisiltetem meg. Eközben kisbabám szépen fogalmazva nagy dolgát elvégezte a pelusba. Itt jött a baj . Hova is menjek a 2 picivel.
Nah mondom hátha a kultúr házból majd csak nem zavarnak ki két kisgyerekkel. Mivel kint lakunk messze mire megint haza sétálok, hogy a picit is lerendezzem addigra le megy a nap. Azt pedig csak nem hagyhatom hogy amíg bevásárolunk addig a pici üljön a "kakiba". Hanna pedig csak ne pisiljen már be. Szegény. Hát be is mentünk, ahol épp felmostak, mondtam is a takarítónőnek, hogy gyorsan beszaladunk csak. Ő persze nagyon rendes volt, és mondta, hogy persze majd feltöröl még egyszer. Megérti, hogy ha menni kell akkor menni kell. De az ajtó nyitva volt. Erre jött valami "feljebb való" és még szegény takarító nőt hordta le mindennek, hogy miért engedett be minket, mert csak összetaporunk mindent. Ezt meghallva, fogtam a gyerekeket és minden higgadtságom elővéve kijöttünk. Nem sokon múlott hogy nem vágtam pár szót a "kedves" feljebb valóhoz. Hogy csak egyszer érje utol a szapora és ne legyen hova mennie.
Arról nem is beszélve, hogy ahogy jól láttam pelenkázó ott se volt. De azt már mérgemben meg se néztem. De nem láttam sehol. Ezek után egy ismerősömhöz befáradtunk a Városházára, hogy hátha ott szerencsével járok pelenkázó ügyben. Természetesen ott se volt. Én pedig mint normális anyuka úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom úgy a picit mert így is érzékeny a bőre. Kénytelen voltam a FÖLDÖN tisztába tenni a gyereket.
Nah most azt a kis csomagot szívesen átadnám annak akinek arra van esze hogy egyeseknek segélyt ad, de arra nem képesek hogy a központban egy nyanvadt helyen létrehozzanak egy pelenkázót. Ami nem horribilis összeg, mivel arra a lehajtósra gondolok ami más kultúrált városokban, vagy helyeken van, de kis városunkban sokkal "FONTOSABB" dolgokra kell a pénz. Egy három hónapos babának még nem mondhatom, hogy légyszi ne most rakd tele a pelust. És arról ne is beszéljünk, hogy vajon hova mehetnék, ha a picurom csak anyatejes baba lenne. Üljek le a padra és ciciztessem meg ott? Természetesen úgy indulunk el otthonról, hogy rendbeteszem, megetetem őket, de persze adódhatnak vészhelyzetek.
Eddig Olvasónk levele, melyet tisztelettel ajánlok az illetékesek figyelmébe megfontolás, és megoldás céljából. Ha Önnek is adódnak problémái, írja meg nekünk! Közzétesszük! Hátha a nyilvánosság ereje segíthet, mint már sok esetben.
Lőrinczy Veronika