Ma kisfiammal és barátaival a szolnoki moziba mentünk, hogy az Óriásláb fia nevű animációs fimet megnézzük. A film remek volt, igazi kiváló 3 D-s élményt nyújtó szórakoztató mese az ifjabb korosztály számára. Remekül szórakoztam én magam is, és nem csak azért mert a film jó volt, és a gyerekek öröme örömöt szerzett nekem, hanem azért is, mert előttünk egy Győzike show-ba való kétgyermekes család ült. A gyerekek egyikét a jelek szerint nem túlzottan érdekelte a film, vélhetően ezért igyekezett apuka elterelni a figyelmét mindenféle finomsággal, mely a végeredmény szerint sem igazán sikerült.
Apuka igazi kigyúrt, kopasz szélesvásznú fiatalember lévén, négyszer is elhagyva a mozitermet, és kitöltve a mozivásznat, hozott kis családjának újabb és újabb csemegéket. Közben persze nyolcszor semmit nem láttam a filmből, csak őt, illetve azt, ahogyan a 3 D-s figurák egy része rámászik... A film véget ért, maga után a Győzike szerű család a képeken láthatót hagyta. Mindent kiöntve, szinte semmit el nem fogyasztva, csak beledézsmálva. Drága dolgok ezek.... Közben pedig megfájdult a lelkem: van olyan gyerek, akivel még moziba sem jutnak el szülei, nem, hogy pop-cornt, és egyéb dolgokat vegyenek nekik.... Ez volt a mai szélesvásznú mozim. Ön mit szól hozzá? Ez így normális? Lőrinczy Veronika