2018. május 31-én rendezték az abonyi Speciális Otthon immár kilencedik NYÍLT NAPJÁT. A szándék nem csak az volt, hogy a lakók családtagjainak, és a szakma képviselőinek bemutassák magukat, számot adjanak a munkájukról, hanem hogy az abonyi helyi lakosság is megismerhesse egészen közelről az intézmény életét, és több bizalommal, együttérzéssel viszonyuljon az otthonhoz és lakóihoz.
Én gyakran megfordultam már a Kazinczy-Beöthy kúriában. A Kazinczy évfordulókon tartott emlékező rendezvényeken, a bejáratnál, (valaha volt) Kazinczy mellszobornál. Aktív tanár koromban osztályokkal adtunk rövid műsorokat Öregek napján már benn, a kúria épületében. Mostanában az otthon lakóinak műsorát szoktam meghallgatni, amit nemzeti ünnepekre állítanak össze óriási lelkesedéssel.
Azzal, hogy a Speciális Otthon nem csak a kúria épülete, hanem egy hatalmas épület-komplexum egy gyönyörű ligetben, 2018.május 31-én, a nyílt napon szembesültem. És csak ámultam, bámultam! Verőfényes napsütésben álltak a sátrak, kék és fehér széksorok páholy-szerűen rendezve, műsoros sátor tele érdeklődőkkel, a zeneiskola kisfúvósai és énekesei, no meg a lakók tanáraik vezetésével, nagyszerű műsort adtak. Közben hatalmas bográcsban főzték a dánszentmiklósi betyárok az ötszáz adag babgulyást. (Adomány volt, annak örömére, hogy egy falubelijük is az otthon lakója lett…)
Olyan valószínűtlenül szép volt. Mintha nem is e világon élnénk! Mindenki ünneplőben. A lakók vakítóan fehér ingekbe, legszebb ruháikba öltözve. A „személyzet” ugyancsak ropogós fehérben! Olyan tiszta, derűs, jókedvű, szeretet-teljes volt az egész!
Tényleg jó lenne, ha egyre több abonyi megismerné, legalább egyszer látná ezt az otthont – belülről. Hogy ne ítéljen felületesen! Az egy hete történt tragikus baleset után ez a nyílt nap különös válasz volt…