Nekiláttak a Táborhegyen az útépítésnek, de sajnos a lakosság szerint nem halad az építkezés. Bízzunk benne, hogy a csapadékos időjárás beköszönte előtt remek minőségben megépülnek az új utak mindenki legnagyobb örömére. Képünk szeptemberi. Íme, olvasónk levele:
Nem szokásom panaszkodni, de ma reggel úgy éreztem, eljött az ideje annak hogy hallassam a hangom. Évek óta, a Táborhegy dűlő lakosa vagyok, családommal együtt, eddig sem volt az út tökéletes, sőt... de úgy érzem bátran mondhatom, hogy egyre rosszabb a helyzet. Ami az utcánkban több mint egy hónapja út épitesé néven zajlik, csak járhatatlanná tette az utat, konkrétan hatalmas kövekkel van tele hordva az utca eleje, ami az autóknak sem tesz jót, biciklivel pedig egyenesen lehetetlen a közlekedés, legfeljebb a járdán közlekedhetünk, ahol ugye nem fér el két biciklis. Ám térjünk rá a ma reggeli dologra, ami után úgy éreztem muszáj írnom. Ma reggel éppen munkába indultam biciklivel , ahogy mindig, a tegnap esti szélvihar egy csomo leveléllel, szúros gallyakkal terítette a járdát, a biciklim kilyukadt, mert nem volt lehetőségem kikerülni a gallyakat, hiszen a hatalmas köveken elesetem volna. A szélviharról nyilván nem tehet senki, ám arról annál inkább , hogy nem lehet biciklivel kitérni az autó útra. Adódik a kérdés, ki tériti meg a káromat? Ki magyarázza el a főnökömnek miért késtem el? Vagy ki fogja elmagyarázni holnap, ha az eset megismétlődik? Hiszen holnap sem lesz lehetőségem kikerülni.