A pápai ejtőernyősök tragédiája
1941. április 12
|
1941. április 11-én 14 órakor a magyar III. hadtest alakulatai támadást indítottak a Duna-Tisza által határolt jugoszláv területek, a baranyai háromszög, valamint a muraközi területek elfoglalására. A hadművelet során az első magyar ejtőernyős zászlóalj bevetésével is számoltak. A terv az volt, hogy Bácskában, a Ferenc József csatorna egy fontos hídját (Szenttamás) az ejtőernyősök 104 fős harccsoportja egy meglepetésszerű támadással elfoglalja és a saját csapatok beérkezéséig megtartja.
1941. április 12-én a reggeli órákban a magyar légierő Önálló Távolfelderítő Repülőosztály egy Ju-86-s gépe felderítést hajtott végre a tervezett bevetés körzetében. A pilóta jelentése szerint a hídon a visszavonuló jugoszláv katonák özönlenek, és az átkelő felrobbantására utaló előkészületek is jól észlelhetők.
|
A négy csapatszállító repülőgépet Jutason feltöltötték üzemanyaggal, elhelyeztek bennük négy-négy, egyenként 100 kg-os ejtőtartályt lőszerrel, nehéz puskákkal és géppuskákkal. A bevetési terv szerint a négy gép kötelékrombuszt repül, két ajtón át egyszerre dob, s ezzel megakadályozza a deszant szétszóródását. A 4 x 26 fő 60 másodperc alatt elhagyja a gépet.
Hősi halottak koporsói.
Vitéz Bertalan Árpád őrnagy koporsója.
Kelemen Károly százados repülőgép pilóta koporsója.
Felravatalozott koporsók a hangár előtt, utolsó képen még a hangárban.
|
|
|
|
A tragédia
A 17 órára szóló bevetési parancs 15 óra 45 perckor érkezett meg géptávírón. A deszant 16 óra 45 perckor beszállt, majd a pilóták a motorok bemelegítése után megindultak. A gépek egymás után jobbra fordultak, elgurultak a repülőtér város felőli végébe, ott bal fordulattal szembefordultak a széllel és a bakonyi Papod tetővel, majd az E-102 lajstromjelű első gép-fedélzetén Bertalan őrnaggyal - nekifutott, és a hangárok vonalában felemelkedett. Közben a második gép nekifutásban, a harmadik gurulóban volt, az utolsó éppen hogy megindult, amikor a vezérgép hirtelen meredeken emelkedni kezdett felfelé, elveszítette sebességét, 50-80 méter magasan átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, de működő motorokkal a talajt érintve csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált, és benyomódott a kabin oldalába. A gép alsó burkolata felszakadt, az alsó géppuskaállás leszakadt, a kiömlő benzin pedig a forró alkatrészektől lángra lobbant.
A baleset alig két perc alatt zajlott le. 17 óra 1 perc volt. A gépből a hátsó ajtón keresztül négy fő menekült ki, a légi lövész a hátsó géppuskaállásból a gép oldalán lecsúszva talált kiutat. A belső térből a lángokon keresztül még öt főnek sikerült kimenekülnie. Az egyik katona - akinek már sikerült kimenekülnie - visszament, hogy a parancsnokot kimentse az égő gépből, de ő is életét vesztette. A mentést nehezítette, hogy a repülőtér nem volt felkészülve a balesetekre, hiányzott a tűzoltó osztag és a tűzoltó felszerelés. A sebesülteket a veszprémi kórházba szállították. A balesetben 20 katona halt hősi halált.
A helyzetet bonyolította, hogy a vezérgépen voltak a hadműveleti dokumentumok, részletes térképek, célfotók, amelyek mind elégtek. Azt az elvet, amelyet a németek alkalmaztak, hogy a parancsnok később induljon, de elsőnek ugorjon, itt nem tartották be. A baleset után a rangidős tiszt, Kiss Zoltán főhadnagy vette át a parancsnokságot. Ő, az egység önbizalmának és presztízsének helyreállítása érdekében, a bevetést javasolta, de kisebb erőkkel. Ennek megfelelően folytatták az előkészületeket, csökkentették a létszámot és a ledobásra kerülő anyagot. Közben a III. hadtest parancsnoksága úgy döntött, hogy a bevetést végrehajtják.
A megmaradt három gép 19 órakor elemelkedett a veszprémi kifutóról, és már szürkületben folytatta az útját a Ferenc József csatorna hídja felé. Az egyik gép motorja akadozni kezdett, ezért lemaradt, de a kötelék így is eljutott Bácskába, a hadműveleti területre. Azonban navigációs hiba miatt az eredeti cél előtt 15 km-rel, 3 perccel korábban történt az ugrás és Csantavértől délre értek földet az ejtőernyősök. A korábbi kiugrás következtében a deszantosok már csak előrenyomuló "földi" csapatokkal érték el a kijelölt célterületet.
Szakemberek szerint a vezérgép lezuhanását nem a túlterhelés, hanem műszaki hiba okozta. A hivatalos vizsgálóbizottsági jelentés szerint: " a gép magassági kormány trimm (kiegyenlítő) rendszerének meghibásodása okozta a tragédiát. A vezérlőrendszer, vagy a csőrendszer hibája miatt hirtelen faroknehéz helyzetbe jutott a repülő, és csak a motorok teljesítménye emelte felfelé. A meredek állásszög miatt azonban a sebessége elégtelenné vált." Tény, hogy a megmaradt 4 db SM-75 repülőgépből kettő még 1941-ben műszaki ok miatt lezuhant.
|
|
|
A temetésre felsorakozott bajtársak a pápai temetőben.
A pápai ejtőernyősök emlékműve. 52 fő hősi halott neve szerepel már rajta.
|
A veszprémi légi katasztrófában 1941. április 12-én hősi halált halt katonák névsora:
Ejtőernyősök:
1. Vitéz Bertalan Árpád őrnagy
2. Horváth Gyula szakaszvezető
3. Kerekes Imre szakaszvezető
4. Koscsó Lajos tizedes
5. Auth Károly őrvezető
6. Molnár András őrvezető
7. Németh János őrvezető
8. Szabó György őrvezető
9. Czakó Mihály ejtőernyős
10. Fejes József ejtőernyős
11. Horváth Mihály ejtőernyős
12. Pados Géza ejtőernyős
13. Pomázi Imre ejtőernyős
14. Radványi Mihály ejtőernyős
15. Sándor Sándor ejtőernyős
16. Varga Gyula ejtőernyős
17. Pénz Tivadar ejtőernyős
18. Csepzán Lajos ejtőernyős
Repülők:
1. Kelemen Károly százados, pilóta, szállító-repülőszázad parancsnok
2. Bene László főhadnagy, navigátor
3. Petri Károly őrmester, rádiós
4. Döbör János szakaszvezető, szerelő