Ma ismét megjelentek. Jönnek hívás, kérés nélkül és kereskednek. Senkinek sem sikerült még kideríteni, hogy honnan szerzik az árut, de az többnyire láncfűrész, vagy ágynemű. Valahol biztosan van egy gyár, ahol kizárólag ezeket a tárgyakat, eszközöket készítik... Hihetetlenül olcsón! Hiszen az övékéhez hasonló dolgokat a legális kereskedelemben a duplájáért adják. Igaz garanciával (műszaki és orgazdaság elleni jótállás) és vélhetően magasabb minőségű anyagból gyártva.
Attól tartok, hogy ez a "mobil kereskedelem" nem arról szól, amit elénk raknak ezek a többnyire Borsod megyéből érkező lelkes honfitársaink. Gyanúmat erősíti, hogy a ma Abonyban megjelent sötétbarna OPEL Kadett típusú gépkocsi négy "terhe" sem állt egyforma vehemenciával az értékesítéshez. Két sötét alak a kocsiban várakozott, amíg a főként idősek által lakott házakat "járta le" két másik alak. Nyilván nem értékesítési terv alapján dolgoznak, mert akkor vélhetően a "két here" nem kellene a rendszerbe. Inkább akcióterv lehet az elképzelés elnevezése. Vélekedésem szerint igencsak sok láncfűrészt és "dunyhát" kellene eladni - a kínált áron különösen - hogy legalább az üzemanyag ára megtérüljön.
Félek, mert néha nehezen uralkodok magamon, amikor az egészen más célból nyitott kapun belép hozzám egy ilyen alak használati eszközök árusításának a legendájával. Féltem azokat, akik becsaphatóak. Az áru minőségével, árával. Általában idősek. Szüleink, nagyszüleink az első számú célpontok. Ők néha minden figyelmeztetésünk ellenére, gyanútlanul beengedik otthonukba, a látszólag kereskedéssel foglalkozó hivatásos szarkákat. Talán az egyedüllét elől is menekülnek az alkalmi társasággal folytatott beszélgetéssel. Kellemest a hasznossal... Gondolhatják, a szürke hétköznapjaik monoton csendjét megtörő többnyire gátlástalan árusok csöngetésére, dörömbölésére kilépve házukból. Az árus rögtön észleli a magányt és a későbbi áldozattal szívélyes, már-már baráti beszélgetésbe kezd. Kisebb a baj, ha "csupán" értéktelen áruját tudja eladni a házaló, nagyobb, ha hamis pénzt ad vissza, vagy mindent visz, ami érték a házban. Persze nem lehetünk nyugodtak akkor sem nagyszüleink biztonságát illetően, ha nem vettek semmit, mert ahogy a házaló tisztába kerül - hihetetlen rövid idő alatt - a körülményekkel és kockázatokkal, már azon jár az esze hogyan térjen vissza kevésbé kockázatos időpontban.
Mit tehetünk? A legjobb, ha ki sem megyünk a biztonságos lakásunkból, látva a házalókat, hanem azonnal értesítjük a rendőrséget. Ugyanis Abony területén tilos a házalás!
Akkor is, ha senki sem homályosítja fel a városunkba kéretlenül érkező házaló kereskedőket(?). Egyébként ravaszul kontráznak, azaz visszakérdeznek, hogy "Hol van ez kiírva?". Sajnos sehol! Mondhatnánk őszintén, mert tényleg... A kérdés csupán az , hogy meddig kell
még nekünk a célpontoknak magyarázkodni a mindenféle engedélyek nélküli, többnyire a kapcsolódó
bűnözésből élő házalóknak? Miért nem lehet a bevezető utak mentén, a tömegközlekedési csomópontokban kihelyezett táblákkal nyilvánvalóvá tenni a közösségi akaratot? Talán mert ez kirekesztő? Vagy mert ez Abonyban nem fontos?
Keresem a válaszokat, de amíg bátorságom engedi, addig el is zavarom ezeket a kéretlen kereskedőket. Kirekesztő hangnemben és egyértelműen. Persze, ha tehetem megörökítem őket az utókor, vagy a bűnügyi nyomozók számára. A mai esetben is ez történt.
Szép, házalómentes napot mindenkinek!