Még most is a meghatottság hátborzongatóan kellemes érzése lesz úrrá rajtam, ha belegondolok, hogy van abonyi olimpiai bajnokunk. Antal Edit Athénban járt a Speciális Olimpiai Játékok Magyar válogatottjának színeiben, képviselve ezzel Abonyt is. A húszéves lány nem kevesebb, mint mindjárt három aranyérmet hozott el élete első külföldi versenyéről, tollaslabda sportágban. Megnyerte mindhárom versenyszámát, az egyénit, a párost és a vegyes párost is.
Csodálatos élményekkel gazdagodva térhetett haza hosszú útjáról, mely június 20-tól július 5-ig tartott. A Vasas Folyondár utcai Sport- és Tánccentrumában július 5-én délelőtt ünnepélyes keretek között fogadták az athéni speciális olimpiáról hajnalban hazatérő magyar küldöttséget, amely a XIII. nyári világjátékokon 51 arany-, 32 ezüst- és 25 bronzérmet szerzett. Edit is köztük lehetett, az elnyert három aranyérmével. Ennek kapcsán faggattam a bajnokot.
Megtudtam, hogy a XIII. nyári játékokra 180 országból érkeztek sportolók és szakvezetők. A legnépesebb delegáció a kínai volt. „ Sok barátot szereztem, hatalmas élmény volt számomra, hogy ott lehettem én is. Rengeteg országos versenyen jártam már, de külföldre még nem jutottam el. Cegléden tanultam a Losonczi István iskolában és itt is tollaslabdázom, az edzőm Sipos Béla. A görög tengerparton még soha nem jártam, most fürödhettem is. Csodás volt, narancsfák is virítottak a parton. Érdekes ételeket ettünk, most életemben először a rákot is megkóstoltam, de magyar konyha is rendelkezésünkre állt. Most ültem először életemben repülőgépen, MALÉV járattal utaztunk. Delegációnk majdnem teljesen megtöltötte a repülőgépet a kétórás úton.
Nagyon jó időnk volt, 35-40 C, de a sportlétesítményekben szerencsére volt klímaberendezés. Sokat utaztunk Athénban, hatalmas ott a forgalom. Busszal vittek minket mindenhová, de nem késtünk el szerencsére soha. Nekem az egyéniben volt a legnehezebb dolgom, az afrikai ellenfelemet győztem le a legszorosabb csatában, de sikerült! A vegyes páros meccsek voltak a legkeményebbek, hiszen a férfi ellenfelek voltak a legkeményebbek. „
L.V. Szeretettel gratulálunk Olvasóink és az abonyiak nevében is. Mondd, mi kellett ahhoz, hogy ide eljuthass, mióta tollaslabdázol?
A.E. Már általános iskolában kezdtem, hét éve edzek, tollaslabdázom. Más sportágat is szeretek, focizom és kosárlabdázom is. Nem volt könnyű dolgom, mire ide eljutottam. Nevelőszülőknél élek Abonyban. Ceglédről kerültem ide kilenc évvel ezelőtt. A Losonczi iskolába jártam eddig Ceglédre, ott is fogok tovább sportolni. Viszont a Toldy szakközépiskolában tanulok tovább ősztől, pék lesz belőlem. Persze vágyam az is, hogy tollaslabda edző lehessek.
L.V. Visszatérve az olimpiai játékokra, kiket kedveltél a legjobban a sok külföldi közül?
A.E. Nagyon érdekesek voltak az arab nők, mert ők a legnagyobb hőségben is melegítőben, talpig felöltözve, fátyollal, csadorban sportoltak. Fantasztikus volt, hogy rengetegszer eljátszották Athénban a magyar himnuszt. Sokat szurkoltunk egymásnak, mindenki, aki tudta, nézte a másikat. Talán a legnagyobb dicsősége a magyaroknak, hogy sikerült megnyerni a padlóhoki csapatnak is az olimpiát. Sportszerű volt minden, a játékvezetők is. Két év múlva Los Angelesben lesz a speciális olimpia, nagyon szeretném, ha oda is eljuthatnék!
A mostani utazásban segített Abony Város Önkormányzata. A helyi képviselő testület 60.000 forintos támogatást adott. A Fészek Gyermekvédő Alapítvány pedig 26 ezer forint költőpénzt biztosított Editnek. Egy biztos: a boldogan mosolygó, érmeivel és ereklyéivel fényképezkedő lány nagy utat tett meg. És nem csak Athénig, hiszen ahonnan Ő jött, ott kevés a remény és az esély. Mégis van. Vidáman csillogó szemei a jövőnek és a többieknek üzennek és hirdetik, hogy lehet így is. Másképp, a „ másoknak „, annak aki valóban hátrányos helyzetű és mégis EMBER. Csupa- csupa nagy betűvel. Szerkesztőségünk és az abonyiak nevében még egyszer gratulálunk neki, edzőjének és természetesen annak, aki nevelgette, terelgette élete korántsem zökkenőktől mentes útján. További sok sikert!
LŐVE