Hagyd már békén azt a rádiót! Egész délelőtt az antennájába beszéltél, ez már nem normális dolog!” Anyám éveken keresztül ezt hajtogatta, de én csak mondtam, mondtam, ami eszembe jutott. Álmom az volt, hogy egyszer egy igazi rádióban dolgozhassak. Ez úgy tűnik, végre sikerül — meséli az Abonyban élő Juhász Tamás, aki talán az egyedüli gyengén látó rádiós az országban.
— Óvodás koromban pótoltam be az első három évet, amit némaságban töltöttem. Akkoriban döntöttem el, hogy rádiós leszek — folytatja mosolyogva Tamás, közben megigazítja vastag lencséjű szemüvegét, és végigmér. Talán megérzi bizonytalanságom, mert máris mondja: — Nem gondolnád ugye, hogy majdnem vak vagyok? Mások is meglepődnek, amikor elmondom nekik. Pedig tényleg gyengén látó vagyok. Az orvosok nem tudják, a látóidegem sérült-e meg vagy az agyammal hibádzik valami. Végül is mindegy — teszi hozzá —, a végeredmény ugyanaz, elmosódott kontúrokat észlelek csak. Azt például látom, hogy kék ruhában vagy, de azt nem, mennyire vagy csinos.
A www.szoljon.hu cikke
Tagadhatatlan, Tamás egy belevaló 22 éves fiatalember, aki képes még zavarba is hozni. Nyeregben van, végtelenül otthonosan kezeli a helyzetet, és a potmétereket is. Arra kértem, „birodalmában”, egy rádió stúdióban találkozzunk. — Nézd, ez a mikrofon gombja, itt meg a hangerőt lehet szabályozni. Hogy honnan tudom? Megjegyeztem. Minden egyes centiméterre emlékszem, elég egyszer feltérképezni a terepet, aztán már ismerős minden. Azt is tudom, hogy felfelé jövet éppen 48 lépcsőfokon kell feljutni, majd három lépés jobbra, csípőmagasságban pedig már ott a kilincs a bejárathoz.
Csak akkor van gond, ha valami megváltozik, nincs a helyén. Szerencsére ez egy keverőpultnál elég ritka.