Ma kaptam a szomorú hírt, hogy Nagy Tibor, a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola testnevelő tanára, hosszan tartó súlyos betegség után a mai napon, 2011. augusztus 9-én elhunyt. Tibi bácsi- akit így hívtak diákjai- több száz gyermeket tanított pályafutása során, nem csak a gimnáziumban, hanem ezt megelőzően a Somogyi Imre Általános Iskolában is, hosszú évtizedeken keresztül. Őszinte részvétünket fejezzük ki a Kinizsi Pál Gimnázium és Szakközépiskola pedagógusai és diákjai, valamint szerkesztőségünk nevében is Családjának és mindazoknak, akik közel álltak hozzá. Lőrinczy Veronika főszerkesztő
11 Hozzászólás
Kommentek
Truckman -
2011.08.13. 09:14:40
...a leépítésektől, bérbefagyasztások folytatásától, meg az emelt kötelező óraszámok tömkelegétől!
SZERENCSÉS!
Béke poraira!
ber -
2011.08.10. 20:32:16
"Annyira akartam élni, Betegséget legyõzni. Búcsúztam volna tõletek, De erõm nem engedett. Így búcsú nélkül, Szívetekben tovább élhetek...." Nyugodj békében Tibi!
Sunó -
2011.08.09. 21:29:12
"Alszol,alszol nagyon mélyen,
Hogy többé föl nem ébredsz.
Pirosló hajnal sem ért már Téged,
Hiába várom ébredésed.
Fájdalmas emléked
Vérző szívembe vésted."
Nyugodj békében !
Sunó
veroniq -
2011.08.09. 21:27:32
Jó néhány tűsarkú cipőm sarka még valószínűleg évekig fog emlékeztetni rá.... Tudom tyb, emlkészem a sztoridra és az örömödre akkor...
tyb -
2011.08.09. 21:25:04
Tavaly nyáron egy igazi csizmakoptató motorostúra után bekopogtam Tiborhoz a műhelybe. Menthetetlennek tűnt a kedvenc lábbelim, de úgy gondoltam, hogy egy utolsó kísérletet még megér... A műhelybe lépve láttam, hogy a javításon lévő viszonylag megkímélt lábbelik között, talán az én rongyos csizmám fogja a legkevésbé "érdekelni" a mestert. Tévedtem. Tibor is csodálkozott az orr-részek iszonyatos kopásán, de biztatott, sőt ígért. "Tibikém pár nap múlva gyere be érte!" - Mondta és visszatemetkezett a munkájába. Bíztam is, meg nem is a kedvemcem feltámadásában, de Tibor határozott ígérete, sikerrel kecsegtetett. Alig vártam a napot, hogy lássam, láthassam, mit lehetett tenni a bakancsommal. Tibor a jeles napon kicsit egykedvűen a pultra tette az újjávarázsolt talpú lábvédőmet, amit meglátva örömömben felnevettem. "Megmondom őszinten, hogy nem hittem, hogy lesz még motoroscsizma ebből!"- mondtam neki. Tibor visszafogottan elmosolyodott és a szemében láttam, hogy Ő is örül az örömömnek. Talán mert Ő is motorozgatott. Nos, nekem ez a mosoly maradt meg róla emlékképként, azaz egy akkor már a súlyos betegséggel küzdő ember visszafogott, őszinte mosolya. Városunk ismét szegényebb lett egy tanárral, egy mesterrel, egy EMBERREL.
Nyugodj békében Tibor!
TYB
laszloszemi -
2011.08.09. 21:20:40
meg döbbentett a hír,nekem évekig volt kézilabda edzőm, csapat társam, hiányozni fog.Őszinte részvétem a családnak tisztelettel Laci volt kézi kapus.
janika198725 -
2011.08.09. 19:57:17
Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt...”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt...” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.A jóisten adjon neki örök nyugodalmat családjának pedig kegyelmet és vigasztalást.nyugodjon békében tanár úr!!
http://www.youtube.com/watch?v=M06Cbp9EqcI
majomka -
2011.08.09. 19:08:58
4 éven kersztül a testnevelő tanárom volt!!!!
Mindig fel néztem rá!!
NYUGODJON BÉKÉBEN Tanár úr!!!!
miss_witch -
2011.08.09. 18:41:13
Nyugodjon Békében Tanár úr! Őszinte részvétem!:(
MissJ -
2011.08.09. 17:54:49
Őszinte részvétem! 
roby72 -
2011.08.09. 17:53:38
Nyugodj Békében Tibi!Öszinte részvétem a családnak!Egy nagyon jó ember távozott közüllünk....Egy nagyon nagy sportember......
 |
 |
 |
 |
(30)277-3185.
Üzenet íráshoz jelentkezz be! Előzmények
