Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológiai megközelítés, az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata hihetetlen módon fejlődik, hiszen bebizonyították, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető tényező. A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat adatai alapján azt vizsgáltuk, hogy kik adtak hat pontnál magasabb értéket egy 1-10-ig terjedő skálán arra a kérdésre, hogy általában mennyire érzik boldognak magukat, illetve hogy milyen korábbi jellemzők jelzik előre a relatív boldogságot ugyanazoknak a megkérdezetteknek a Hungarostudy 2002-es adatai alapján. A követéses vizsgálatban a mind 2002-ben, mind 2006-ban résztvevők közül 4510 személy válaszolt a boldogsággal kapcsolatos kérdésre 2006-ban. Közülük 72% mondta boldognak magát (6 feletti pontszám), a férfiak közül 75%, a nők közül 69%. A 40 évnél fiatalabbak közül a nők boldogabbnak mondták saját magukat, a 40-69 éves korosztályban azonban már a nők sokkal kevésbé boldogok, mint az azonos korú férfiak. Részletesen elemeztük, hogy ebben a két korosztályban milyen társadalmi-gazdasági, társas támogatottsággal összefüggő és pszichoszociális tényezők jelezték előre a boldogság mértékét.
Az 1999-es World Value Survey a világ 50 országában elemezte a szubjektív boldogság érzés eltéréseit és ennek magyarázó változóit. A boldogságot egy 1-10-ig terjedő skálán vizsgálták, az egyes országok között igen jelentős különbségek voltak. A legboldogabb országok Hollandia, Írország, Dánia, Kanada, Svájc, ahol az emberek közel 95%-a 6-nál magasabb értéket adott a tízfokú skálán. A legkevésbé boldogok Ukrajna, Oroszország, Moldávia, Zimbabwe, ahol a magukat boldognak mondók aránya csak 40% körüli volt. Az éves jövedelem 20 ezer dollár/főig meglehetősen szoros kapcsolatban áll a boldogság mutatóval, de e fölött a magasabb jövedelem már nem jár együtt többlet boldogsággal. Vannak azért kivételek, olyan viszonylag szegény országok, mint Indonézia, Mexikó, Nigéria, Vietnam 80-90%-os aránnyal megelőztek több nyugat-európai országot is.(Layard, 2007) Ezt a jelenséget alátámasztják azok a kutatási adatok is, amelyek szerint a túlzott anyagiasság csökkenti az élettel való elégedettséget. (Pikó, 2006)
A közép-kelet európai régióban, 1999-ben Magyarországot ebben a tekintetben csak Csehország és Szlovénia előzte meg, a hat pont feletti boldogságról beszámolók aránya nálunk 74% volt.
Megvizsgálták, hogy mi lehet az oka ezeknek a rendkívül nagy különbségeknek, és azt találták, hogy az eltérések 80%-át hat tényező különbsége magyarázza.
Ezek a tényezők:
1. a válások aránya
2. a munkanélküliségi arány
3. a bizalom szintje
4. a civil szervezetekben való részvétel
5. a kormányzat minősége
6. a hívők aránya (Layard, 2007)
Az élettel való szubjektív elégedettség skálán (1-10-ig) 2006-ban Magyarország a világ országai közül a 105. volt. (Marks et al, 2006) Ez körülbelül megfelel a boldogság skálán mutatott értéknek. A szomszédjaink közül Szlovénia a 65., Csehország a 75., még Banglades is megelőz minket a 102. helyen, azonban Szlovákia (127.), Románia (134.), Észtország (136.) helyeken állnak. A világ országai közül az Ukránok (171. hely), az Oroszok (164. hely) a legrosszabbak között vannak. A nemzetközi összehasonlító felmérések szerint a magyarok csupán az egészségi állapot önbecslésében állnak Európában a legutolsó helyek egyikén, a Baltikum országaival együtt. Ez azonban az igen rossz egészségi állapot, különösen a korai egészségromlás reális tükre. (Eurobarométer, 2002)
(Mi az emberi társadalom fejlődésének alapvető célja?) Az 1776. évi amerikai Függetlenségi Nyilatkozat az ember elidegeníthetetlen jogai között sorolja fel az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jogot. A brit filozófusok közül Jeremy Bentham (1789) morálfilozófus szerint a politika célja az kellene legyen, hogy minél több ember számára minél több boldogságot biztosítson. Egy legutóbbi angol felmérés szerint a kormány elsődleges célja az emberek boldogságának erősítése kellene legyen, inkább, mint a gazdagság fokozása. (Easton, 2006) Az utóbbi időben, elsősorban a közgazdászok vizsgálatai bizonyították, hogy az emberek élettel való elégedettsége, szubjektív boldogság érzete jelentős gazdasági tényező, David Kahneman ezekre a vizsgálati eredményeire alapozva kapta meg a Nobel díjat. (Kahneman, Diener, 1999) Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológiai megközelítés, az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata hihetetlen módon fejlődik, hiszen bebizonyították, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető tényező. (Diener, 2000, Diener, Diener, 1995, Duffy, 2004, Kopp, Kovács, 2006, Layard, 2007, Marks és mtsai, 2006, Pikó 2005, Seligman, Csikszentmihályi, 2000, Veenhoven, 2007)
(Kik boldogok a mai magyar társadalomban?) A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat adatai alapján azt vizsgáltuk, hogy kik adtak hat pontnál magasabb értéket egy 1-10-ig terjedő skálán arra a kérdésre, hogy általában mennyire érzi boldognak magát, illetve hogy milyen korábbi jellemzők jelzik előre a relatív boldogságot ugyanazoknak a megkérdezetteknek a Hungarostudy 2002-es adatai alapján.
A követéses vizsgálatban a mind 2002-ben, mind 2006-ban résztvevők közül 4510 személy válaszolt a boldogsággal kapcsolatos kérdésre 2006-ban. Közülük 71.8% mondta boldognak magát (6 feletti pontszám), a férfiak közül 75.3%, a nők közül 69.4%. Összességében tehát a férfiak boldogabbnak mondják saját magukat, mint a nők. A nők átlagos életkora magasabb, hiszen lényegesen továbbélnek, mint a férfiak, azonban idős korban a nők kevésbé boldogok, mint a férfiak. Ezzel szemben, érdekes módon, a 40 évnél fiatalabb nők boldogabbak, mint az azonos korú férfiak.
A 2002-es alkalmazási különbségek rendkívül nagymértékben befolyásolták a boldogság érzetet, a legboldogabbak a tanulók (91%) és a GYES/GYED-en lévő édesanyák (86%). Ez azért is fontos jelenség, mert arra mutat, hogy a gyermekükkel otthon lévő édesanyák közül csak viszonylag kevesen élik meg tartós stressz helyzetként ez az élethelyzetet.
Sorrendben az aktivitás szerinti boldogság arányok a következők: közalkalmazottak (82%), vállalakozók (80%), alkalmazottak (79%), alkalmi munkások (70%), munkanélküliek (70%), háztartásbeliek (67%), nyugdíjasok (62%), eltartottak (59%) és végül a rokkantnyugdíjasok közül csak 49% mondta boldognak magát. Érdekes, és más vizsgálatokkal egybehangzó eredmény, hogy a háztartásbeli nők életminősége viszonylag igen rossz, még a munkanélkülieknél is rosszabb, bár az otthon maradó asszonyok esetében gyakran rejtett munkanélküliségről beszélhetünk.
Akik 2002-ben úgy érezték, hogy nagymértékben befolyásolni tudják, ami a munkahelyükön történik 83%-ban boldogok, akik egyáltalán nem, csak 65%-ban. (x2 = 111.3, p=.000)
A gépkocsi tulajdon, ami a család általános anyagi helyzetének, ún. egzisztenciális biztonságának egyik legjobb mutatója, lényegesen magasabb boldogság értékekkel járt együtt, azok közül, akiknek nincs autójuk, csak 63% mondta boldognak magát. Hasonlóképpen az otthoni személyi számítógép tulajdon 2.46-szor magasabb boldogság arányokkal járt együtt. Érdekes módon a saját, vagy családi ingatlan tulajdon már nem járt együtt magasabb boldogság érzettel a teljes népesség körében.
Nem is gondolnánk, hogy a szülők végzettsége, ami természetesen még számos további társadalmi gazdasági tényezővel is együtt jár, mennyire fontos előrejelzője a boldogságnak. Akinek az édesapja nyolc általános alatti végzettségű, csak 62%-ban, 8 általános esetében 71%, középfokú végzettség esetében 80%, az apa felsőfokú végzettsége esetében 85%-ban mondták boldognak magukat. Ugyanezek az arányok az édesanya végzettségével összefüggésben 62%, 74%, 82% és 84%. Tehát az anya iskolai végzettsége is fontos előrejelzője gyermeke boldogságának. A társadalmi-gazdasági tényezők tehát jelentősen befolyásolják a boldogság érzetet, különösen a család általános jellemzői, az un. egzisztenciális biztonság mutatói. (Pikó, Fitzpatrick, 2001)
A társas támogatás valamennyi formája igen szignifikáns kapcsolatban áll a boldogsággal, azonban a különböző kapcsolatok előrejelző értéke különböző.(Lee és mtsai, 1991, Glenn, 1975) A válaszokat az egyáltalán nem, keveset/átlagosan, nagyon kategóriák szerint hasonlítottuk össze, kivéve a házastársat, ahol a semennyire/egyéb válaszokat hasonlítottuk össze. A 2002-ben mért társas támogatási formák közül a szülőtől ( 81% / 65%), a barátoktól (78%/61%), a munkatársaktól (78%/66%) és a házastárstól (75%/64%) várható támogatás voltak a 2006-os boldogság legfontosabb előrejelzői, de szignifikánsan magasabb boldogságról számoltak be azok is, akik rokon, civil szervezet vagy segítő foglalkozású segítségére számíthatnak nehéz élethelyzetben.
A sportolás gyakorisága „u” alakú görbe mentén függ össze a boldogsággal, legboldogabbak, akik havonta egyszeritől heti többször sportolnak (80% felett), míg az egyáltalán nem sportolóknak csak 65%-a, de a naponta sportolóknak is csak 76% mondta boldognak magát.
Az alvászavarok, a betegség teher index és a vitális kimerültség igen szignifikánsan jelezték előre a boldogtalanság mértékét 2006-ra. A pszichológia tényezők közül a depressziós tünet együttes természetesen igen szoros negatív kapcsolatban áll a boldogsággal, a 2002-ben egyáltalán nem depressziósok (a megkérdezettek 72%-a) 78%-a mondta boldognak magát, de a 2002-ben határérték feletti depressziós tünetektől szenvedőknek is 56%-a, a 2002-ben súlyos depressziósoknak (a megkérdezettek 6.7%-a) 37%-a. Ez arra mutat, hogy a depressziós tünet együttes nem azonos a boldogtalansággal, ahogy sokan be próbálják állítani. Másrészt a 2002-ben depressziós tünetektől szenvedők állapota jelentősen változott, mivel a depresszió kezelhető, változtatható állapot.(Purebl Gy. Szerkesztés alatt)
A szorongás szintén jelentősen csökkeni a boldogságérzetet, de nem zárja ki: a 2002-ben nem szorongók (a megkérdezettek 74%-a) 77 %-a, az enyhe szorongók (a megkérdezettek 12%-a) 66%, míg a súlyos szorongók (a megkérdezettek 14%-a) 52%-a is boldognak mondta magát.
A negatív érzelmi állapot, a viselkedéses gátoltság, együttesen az ún. D-típusú személyiség, a reménytelenség és az ellenségesség, a boldogtalanság igen szignifikáns előrejelzői, míg a pozitív életminőség, jól-lét nyilvánvaló módon a boldogsággal van szoros kapcsolatban.
A társadalmi bizalmatlanság, a cinizmus és az anómiás lelkiállapot a boldogtalanság fontos előrejelzője, akiket ez nem jellemzett 2002-ben, 76%-ban boldogok, akiket nagy mértékben jellemzett, csak 60 %-ban. A boldogság fontos meghatározója az élet értelmébe vetett hit, valamint az ön-hatékonyság, kompetenciaérzés.
(Melyek volnának a legfontosabb teendők az esélyerősítés szempontjából?) A társadalom alapvető célja kellene legyen az érett, harmonikus, „egészséges” személyiségek együttműködésén alapuló közösség építés a globálissá vált világban. A World Value Survey alapján a társadalom "boldogulásának", a szubjektív boldogság érzet erősödésének legfontosabb feltételei volnának:
A családok stabilitásának segítése. A házasság ma már az esetek túlnyomó többségében önkéntes vállalás- a házasságok fele mégis válással végződik. A legfontosabb tennivalók volnának: a kommunikációs csapdák elkerülésének tanítása , a kívánt gyermekek megszületésének és nevelésének valódi támogatása, az iskolázott nők hátrányos helyzetének ellensúlyozása.(Kopp és mtsai., szerk. alatt) A munkahelyi bizonytalanság csökkentése, a munkahelyi tartós stressz csökkentése. (Slavecz és mtsai., szerk. alatt, László és mtsai., szerk. alatt)
A társadalmi tőke – bizalom erősítése az anómia csökkentésével, a civil szervezetek részvételének erősítése. A szocializáció alapja, hogy közösségekhez (család, lakóhely, munkahely, nemzet) tartozom, amelyek számomra fontosak, amelyek értékrendjével, normáival, kultúrájával azonosulok, hogy bízhatok azokban, akikhez tartozom, hogy a társadalom működése nagy vonalakban kiszámítható, hogy az életemnek van célja és értelme, hogy erős az un. társadalmi tőke: bizalom, kölcsönösség, pl. az építési vállalkozó akkor jön amikor ígéri, az utazási cég nem egy szeméttelepre visz, amikor paradicsomot ígért.
A korábbi évszázadokban a közösségek saját belső megegyezése, értékrendje nem volt megkérdőjelezhető, a legsúlyosabb büntetés: a közösségből való kizárás volt, ha valaki nem felelt meg az elvárásoknak. Cannon, az élettani kutatások egyik megalapozója a vudu halál okait elemezte – a közösségből való kizárás stressze halálos volt. A XIX., XX. század fordulóján a regények témája igen gyakran a kötöttségekkel szembeni lázadás érthető igénye volt, mint Ibsen Nórája, Tolsztoj Anna Kareninája.
Mára a korábbi közösségek többsége felbomlott, így az értékrend, normakontroll meglazult vagy elveszett, bár továbbra is a közös értékek, erkölcsi elvek, „játékszabályok” , a közösséghez való tartozás megélése és betartása a társadalom összetartó ereje, az egyéni pszichés stabilitás alapja, ugyanakkor társadalmi méretűvé vált az anómiás állapot.A Hungarostudy 2006 felmérés eredményei alapján a megkérdezettek 71%-t jellemezte anómiás állapot, ez igen jelentős, 20%-os emelkedés a 2002-es arányokhoz képest. Szintén a megkérdezettek 70%-a válaszolta azt 2006-ban, hogy legbiztosabb nem bízni senkiben, ami a társadalmi tőke tragikusan alacsony arányát mutatja. (Skrabski és mtsai., szerk. alatt)
Igen fontos volna a felelős állampolgári magatartás fontosságának tudatosítása, a manipulálhatóság csökkentése, valamint az élet értelmébe vetett hit, az életminőség transzcendens dimenziójának közvetítése.
Forrás: http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=1006&lap=0
2 Hozzászólás
