899-ben a magyarok elhatározták Itália végig rablását, amelynek előkészítése érdekében tárgyalást folytattak Arnulf császárral, aki engedélyezte a magyar csapatok átvonulását országa területén, így 899 márciusában 5000 magyar lovas indult el Itália végig rablására.

Egész Lombardiát elárasztották, az Alpokig kifosztva és felégetve a településeket. Ezt követően Vercelli városába hatoltak be, amelynek Luitward nevű püspöke menekülni igyekezett kincseivel előlük, de a magyarok elfogták, s megölték, kincseit pedig elvették.

Időközben Berengár király összeszedett 15 000 lovast, melyekkel a magyarok nyomába eredt.

A szétszórva fosztogató magyar csapatok az utolsó pillanatban egyesültek, majd mielőtt az olaszoknak sikerült volna bekeríteniük őket, a Brenta folyó irányába menekültek. A Brentán átúsztattak, de látták, hogy az olaszok még mindig szorosan a nyomukban vannak, így elhatározták, hogy megegyeznek üldözőikkel. Felajánlották, hogy amennyiben az olaszok hagyják őket hazamenni, összes rabolt holmijukat hátrahagyják, s többet nem támadják meg Itáliát. Berengár azonban biztos volt győzelmében, így nem fogadta el a magyar ajánlatot.

 

Az olaszok azonban nem lendültek azonnal támadásba, s ez okozta vesztüket. A jobb parton ugyanis letáboroztak, s vesztükre szekértábort hoztak létre, vagyis szekereikkel vették körül táborukat. Ezenkívül a folyó rendes őrizetéről sem gondoskodtak.

Időközben a magyarok azonban csendben csatarendbe hozták magukat, majd a folyó legsekélyebb részén átkeltek a tulsó partra, s két oldalról nyílzápor alá vették a tábort. Az olaszokat teljesen meglepte a támadás, melyet betetőzött a magyar derékhad két oldalról

jövő rohama. Az olaszok megkíséreltek ellenállást kifejteni, de az hamar összeomlott, a magyarok pár óra alatt tönkreverték az egész sereget, Berengár is csak közkatonának öltözve tudott elmenekülni.