Nyugdíjakról elgondolkodva !
 
Agyament világunkban rengeteg perverzió létezik, de közülük van egy egészen különleges, a nyugdíjasok pénze, pontosabban annak lenyúlása. Így volt ez1998-2002 között is és egyáltalán nem lepett meg, hogy ez most is folytatódik, hiszen a Vezér már a rendszerváltás hevületében kifejtette, hogy a nyugdíjasok felélik a jövőt. Aztán sok minden történt, a magyar zember hamar felejt, és megint elkövetkezett a nagy lehetőség, megint lehet birizgálni a nyugdíjasok pénzét.  Itt aztán maximálisan érvényesülnek a népmesei bölcsességek, a sok kicsi sokra megy elv használata, hiszen kb 3 millió nyugdíjas van Magyarországon.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2010. januárjában 2 millió 980 ezer személy részére összesen 249,4 milliárd forint nyugdíjat, járadékot, illetve nyugdíjszerű ellátást folyósított. Az ellátottak a népesség 29,8 százalékát tették ki

Nagyon sok pénzről van szó, évente 3000 milliárd forint, elképzelhetetlenül nagy összeg, ráadásul teljesen hülye feltételezések keringenek egyes emberek mesés nyugdíjairól. Az igazság nagyon lesújtó, egyáltalán nincsenek magas nyugdíjak, a mesés nyugdíjak pedig jó esetben az írói munkásságok részei....

Összesen  csak 1183 embernek van 300 000 forinton felüli nyugdíja, és mindössze 92 ember kap havi 400 000 nél is többet, amesés nyugdíj (450 000 forint felett havonta) kategóriát 29 ember képviseli
Háááát erre nem lehet pogromot építeni, nagyon hamar elfogynának a NAGY NYUGDÍJASOK, ráadásul mindenki ismer a környezetében számos kétes alakot és politikust, aki ennél sokkal de sokkal jobban keres,  más utat kell választani.
Így jön képbe a "sok kicsi sokra megy" és a "Ki a kicsit nem becsüli , elmehet a francba" elv érvényesítése.  Egy embertől csak keveset lopunk, mondjuk csak fél százalékot, azt észre sem veszik.
Az első két sávban van szinte mindenki, 2 676 257 ember, akik összesen 191 (191 539 101 200)  illetve 21 milliárd  (21 210 740 090)  forintot kapnak kézhez havonta.
Ha az esetleges nyugdíjemelésből egy ügyes trükkel elveszünk ( nem adunk oda)  fél százalékot,  vagyis az első sávban  havi 375  míg a másodikban havi 843 forintot  nem kap meg a nyugdíjas magyar zember,  szinte meg se érezhető  számukra. Ugyanakkor  ez havonta több, mint 1 milliárdot (1 063 749 207 forintot)  jelent a haveroknak, amit aztán abszolút jogszerűen lehet lenyúlni.
Emlékeztetőül, a vizitdíj 300 forint lett volna, és nem minden hónapban kellett volna fizetni
De ez csak az aprópénz. Az igazi nagy fogás a magánnyugdíj pénztárak kiherélése.
 Miért hozták létre ezeket a pénztárakat?
Azért, mert bajba került az állami nyugdíj intézménye, a felosztó-kirovó rendszer, aminek az a lényege, hogy az aktív dolgozók most befizetett járulékaiból fizetik a nyugdíjakat. Sajnos az aktív réteg lecsökkent, a nyugdíjas réteg megnőtt, a rendszer finanszírozhatatlanná vált volna rövid időn belül. Ezt időben felismerve hajtották végre a nyugdíjreformot, aminek keretében jelent meg a magánpénztár, ahol összegyűjtik a befizetéseket, ezeket szigorúan ellenőrzötten fektetik be, és tényleges vagyon halmozódik fel , ellentétben az állami kasszával, ami üres. Az a papagálykommandó , ami az igazmondó kordonbontó szavait ismételgeti az állami nyugdíj biztonságáról,  pofátlanul hazudozik a Vezérrel együtt.
A korhatár először 62  majd  65 -évre való emelése finanszírozhatóvá tette  a nyugdíjrendszert a teljes átállásig a magánnyugdíjra.
És most, amikor már nem sok hiányzott, felhorgadt a vágy ezeknek a pénzeknek a birtoklására, elvégre a század, mit század, évezred legtehetségesebb politikusánál nincs alkalmasabb ember ezeknek a pénzeknek a kezelésére. Mit tesz tehát a nagyon tehetséges? Megvádolja a magánpénztárakat, hogy eltőzsdézték a lóvét, ( Ha ez így lenne, akkor miért hajtana rá a kormány ? ) majd jön a populista szöveg, hogy a magyar  zemberek pénzét nem adjuk a bankároknak, hogy eltőzsdézzék  és minden magyar zember sokkal jobban jár, ha visszalép egy sokkal rosszabb , finanszírozhatatlan rendszerbe, ahol az általa befizetett pénzek már nem is örökölhetőek. Nyilván abban bízik, hogy a zemberek abszolút tájékozatlanok, hülyék, és elhiszik, hogy nem az ő zsebükre megy a játék. Ha ez bejön neki, akkor joggal idézhetjük Széchenyi mondását:

Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten."