....helikopter-leszállót telepítettem, benzines Urallal jártam, nem volt akadály a blokád....érdekes, de azüta többször volt már hasonló ok, mint akkor....de nem volt hasonló összefogás....mert akkor sem csak a taxisok voltak az utcákon...

Köszönjük Tibor! 

A képen a Margithíd látható!

Találtam egy érdekes hozzászólást egy ezzel kapcsolatos cikkhez!

"Elsőéves tisztiiskolás voltam akkor, és az alapkiképzés végén (ami valamikor október közepén ért véget) hirtelen karhatalmi kiképzést rendeltek el. Kapkodva kaparták elő a már zúzdába szállításra összecsomagolt régi tankönyveket, gyakoroltuk a tömegoszlatást, az eáp-ok (ellenőrző-áteresztő pont) kialakítását és üzemeltetését, a tűzmegnyitást raj és szakaszkötelékben (gyk: sortűz).
Akkor nem értettük, mi a fenének ez. Pár nappal később megvonták az összes kimenőt, mindenki maradt a körletben, a tisztek baromira idegesek voltak.
Mivel a századpihenőben volt tévé, hamar leesett, hogy mi folyik itt. Mi kopaszok csak néztünk, ekkor már a tapasztaltabb felsőévesek is elsápadtak: bazmeg, ezek velünk akarnak majd belelövetni a tömegbe. Amit akkor a szakaszparancsnokaink mondtak: a hallgatói századok parancsnokai hamar eldöntötték, hogy itt nem lesz tömegbe lövetés. Akkor mi lesz? kérdeztünk vissza. "Fa...m tudja" (sic)."

Persze, ezzel, nem a taxisblokád történéseire akarok utalni, hanem a rendőrségnél töltött időkre. Egy kicsit eltérve az alaptémától, akkoriban valóban egy összetartó, igazi csapat volt a rendőrség. Rendfokozattól, beosztástól függetlenül, mindenféle különdíjazás (túlóra, pótlékok stb.) nélkül irtottuk éjjel-nappal, még az írmagját is a bűnözőknek. Lehet vitatni az akkori módszerek demokratikusságát, de az eredményesség magáért beszélt. Akkorban vizsgálóként dolgoztam a Jászberényi Rendőrkapitányságon és próbáltam a nyomozók által betermelt tetvekből a lehető legtöbbet kihozni. Ennél fogva a budapesti eseményekben nem is vettem, vehettem részt. Néztünk mint Rozi a moziban, a televízióban nyomon követett eseményekre, de mi is egyetértettünk abban, hogy semmilyen erőszakos elfojtásnak nem lehet helye a még rugdalózóban gagyogó demokráciánkban. Érdekes volt egyébként a szituáció, hiszen akkor még az utólsó szovjet alakulat nem hagyta el kis hazánk területét. Tehát, akármi is történhetett volna. Szerencsére a józanság - vagy a félelelem ? - uralta a helyzetet, így nem mérgesedett el igazán a szituáció. Nem úgy mint 16 évvel később a töketlenség miatt...

Szóval nem voltam ott, sőt egyenruhás kollégáimnak sem kellett Budapestre menni emlékezetem szerint, mert "megoldották" nélkülünk... Talán azért sem kellett minden rendőrkapitányságnak részt venni a zavargások (?) kezelésében, mert az akkori országos rendőrfőkapitány írásos körlevelében foglaltakkal ellentétben, egyetlen rendőri, vagy katonai vezető sem volt híve az erőszakos fellépésnek. Barna Sándor budapesti főkapitány egyszerűen kijelentette, hogy lemond, ha erre utasítják. Talán az ilyen kijelentések hatására is állt le a vidéki egységek felvezénylése és a helyzet tárgyalásos úton történő rendezése.

Rendőrként egyébként ott röhögtünk a televízió előtt, amikor főnökünk (Horváth Balázs, isten nyugosztalja) félre nem érthető állapotban lógott a parlament ablakában és kiabált a tüntetőknek. Tette ezt a miniszterelnök jogkörében... Szóval remek példát mutatott nekünk, hogy milyen feszesen kell ellátni a "szolgálatot"...

Ha már megszóllíttattam, hát ennyire emlékszem azokból az időkből, illetve még sok másra is, hisz csak 22 éves fiatalember voltam, de azok más nem publikusak     

Csak dűlőutakon tudtam hazamenni.

Mi értelme volt?