Szerző: Joó zsuzsa- Vannak olyan emberek, akik munkahelyükön segítenek másoknak. Mások szabadidejükben támogatják a bajbajutottakat. Az abonyi Ördög Orsolya e kettőt ötvözi, szinte az egész élete a karitatív tevékenységekről szól. „Főállású angyal ő a Földön” — egyik olvasónk ezekkel a szavakkal hívta fel rá a figyelmünket.
— Nem, dehogy vagyok én hős, még angyal sem! Legalább harminc embert tudnék felsorolni magam körül, aki hasonlóan él és gondolkodik, mint én! — kezdi szerényen beszélgetésünket Ördög Orsolya, aki úgy véli, az anyatejjel szívta magába karitatív tulajdonságait. Nagyapja a zeneiskola igazgatójaként rengeteg gyermeket karolt fel, édesapja orvosként számos csöppséget gyógyított, tanító édesanyja egy mosollyal képes volt a sírást nevetéssé varázsolni az iskolában.
— Azt mondják, ha valakire rámosolyognak, az biztosan visszamosolyog. Úgy vélem, ugyanez lehet a szeretettel is: ha én adok valakinek, az többszörösen visszaadja. Nem értem, miért irigyek az emberek, miért gyűlölködnek, és miért nem tudnak örülni más boldogságának — mondja a fiatal nő, aki szinte egész életét tette fel arra, hogy másokat segítsen, munkájában és a magánéletében is. Orsolya főállású segítő, aki munkaidejében ingyenes jogi tanácsokkal látja el a rászorulókat, szabaidejében ismerőseihez fut, hogy elűzze rosszkedvüket.
— Biztosan rám van írva, hogy „Teréz anya” vagyok, engem mindenki megtalál, ha bajban van, olyan nincs, hogy elutasítanám. Ha valakivel szóba állok, és elhangzik a bűvös kérdésem, „mi van veled?”, máris ömlik a szó mindenkiből. És én végighallgatom, ha kell, bármiben támogatom.
Orsolya az egyik nyáron megismert egy lányt, Ingridet. Pár hónap után kiderült, Ingrid halálos beteg, Győrben kellett töltenie utolsó heteit.
Folytatás és részletek: http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/meghato-alig-ismerte-a-halalos-beteg-lanyt-megis-vele-maradt-410154
Kép forrása: facebook adatlap