Pont egy éve annak, hogy reménnyel és hittel telve Jótékonysági estet szerveztünk neked. Mindannyiunkat megszégyenítő erővel és kitartással vettél részt a munkában,ami már-már zavarba ejtő volt. Összefogtak barátok,romák és nem romák. Összehoztad őket. Falak omlottak le, olyannyira, hogy e példaértékű összefogásnak a környező településeken is híre ment.
Az eltelt egy év alatt méltósággal küzdöttél. Volt miért s kikért. Erős támaszos szerető családod, oszlopként álltak melletted. Élő pajzsként óvtak védtek. Hol jobb,hol rosszabb híreket kaptunk felőled, míg végül megjött a várva várt donor, mellyel új reményt kaptatok. Bíztál Istenben,az orvosokban. Az,hogy mi játszódott le benned,amikor kimondhatatlan fájdalmak törték meg fiatal tested,lelked, vagy amikor egyedül ültél "steril"szobádban s láttad elsuhanni egy-egy jó barátodat, azt is csak a Jó Isten tudja igazán, mint ahogy fiatal feleséged s szüleid, testvéreid fájdalmát is Ő láthatja csak.
Eltelt egy év. Utad végére értél,s merthogy a Teremtő így döntött indulnod kell, fel a csillagok fölé. Csak a döbbenet s a fájdalom maradt utánad. A kínzó fájdalom.
Itt állunk a sírodnál. Pont mint egy éve az esteden. Romák és nem romák. Összehoztad őket. Szeretteid a tömeg élén fájdalmat cipelve járják végig utolsó utad veled.
Végső búcsút veszünk tőled Lacika, reményt találva az örökkévalóságban, s abban, hogy gitártudásoddal a mennyei zenekart erősíted ott fenn a csillagok felett!
Emléked örökké szívünkben él!
B:Kóté Lilla